Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
1588 feladategységet teljesítő szervezetektől általában 40 százalékos támogatásmegvonás történt. Azt lehet mondani, hogy ez mindenképpen negatív hatással volt. Általános kritikaként jelezt ék a civil szervezetek azt, hogy a gépkocsipark teljesen elavult, beszerzésre, korszerűsítésre nincs lehetőség, és számos más probléma is volt, amit Vágó Sebestyén képviselőtársam már elemzett, ezekre én nem térnék itt ki. A Fecske Szolgálattal kapcsolatba n, amelyet a jelentés pozitívan értékel, fontos leszögezni, hogy ez valóban egy pozitív dolog. A jelenlegi értelmi fogyatékos, autista és halmozottan fogyatékos személyeket látja el. Segítséget értelemszerűen csak az ő számukra jelenthet, és finanszírozást is csupán ezeknek a személyeknek a részére szolgáltató szervezetek vehetnek igénybe ilyen alapon, de ők természetesen köszönik azt, hogy ilyen támogatás a részükre jut. Az életvitelt segítő eszköz fogalmának a gyógyászati segédeszköz fogalmától való elkül önítése valóban szükséges a szervezetek véleménye szerint, ugyanakkor azonban arra is rá kell mutatni, hogy nagyon sok esetben ezeknek az eszközellátottsága részben vagy teljesen megoldatlan. Az eszközök beszerzését az áfa csökkentése elősegítheti, de ez s em feltétlenül oldja meg. Mindenképpen szükséges lenne a támogatási rendszer fejlesztése, önmagában az adókedvezmények biztosítása és a költségvetési rendszer kiépítése nem elégséges megoldás. Úgy gondolják a szervezetek, hogy a jelenlegi helyzet megoldása többletforrások bevonását is igényelné, és szeretnék, hogy ebben a dologban előrelépés történjen. Nagyon sok szó esett az akadálymentesítés felméréséről, arról, hogy hol tart ez a dolog. Engedjék meg, hogy ennél egy kicsit hosszabban időzzek, annál is ink ább, mert a mai napig emlékszem arra a megdöbbenésemre, ami elsőéves egyetemista koromban elfogott akkor, amikor egy látássérült évfolyamtársam azon kérésére, amit azóta elhunyt egyik professzoromhoz intézett, hogy rögzíthetie az előadást, hogy abból újra tanulhasson, a professzor úr nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy természetesen nem. Többen felhördültünk, de hát a professzor úr nem volt hajlandó változtatni nyilván ebbéli elszánásán. Ugyanakkor amikor a III. kerületben önkormányzati képviselősköd ni kezdtem, egy pozitív irányú megdöbbenés ért engem: az, hogy vannak nyitott közösségek is, olyanok, amelyek úgy gondolják, hogy szeretnék biztosítani a közösség minden tagja számára, ha lehetséges, az egységes hozzáférést a közösség javaihoz vagy az inté zményekhez. Ilyen értelemben, azt kell mondanom, az egyik esetben egy nagyon negatív tapasztalatom volt, a másik esetben pedig azóta egy nagyon pozitív tapasztalatom van. Ennek ellenére azt lehet látni, aki az élet sok területén megfordul, az biztosan tudj a, hogy akadálymentesítés kapcsán van még mit tenni. Ha megnézzük ezt a honlapot, amit meg lehet nézni - a jelentés beidézi a honlapot , akkor a tanulmánynál több minden látható. Az egyik az, hogy nem jó a helyzet. Persze mindenkinek van ebben sara, de am ikor én magam ezt a jelentést is elolvastam, akkor őszintén megdöbbentem azon, hogy itt tartunk. (18.10) Azért is döbbentem meg őszintén azon, mert gyakorlatilag már nagyon régóta minden kormányzatnak pártállástól függetlenül fontos szándéka volt az akadál ymentesítés mind a közintézményekben, mind általában Magyarországon. Ennek ellenére riasztó számomra az, hogy még mindig nem vagyunk ebben sikeresek, mindenképpen fontos tenni ezért. Ráadásul, ahogy a jelentésből is kiderül, a közoktatási és az egészségügy i intézményekben még az átlagnál is rosszabb a helyzet, tehát azokban az intézményekben, ahol leginkább és legégetőbb szükség lenne az, hogy mondjuk, élenjárjanak az akadálymentesítésben, azt láthatjuk, hogy még rosszabb a helyzet. Magam is több iskolában tanítottam életemben, számos iskolában másként fordultam elő, és én is azt tapasztalom, bizony nem megoldott az, hogy ezek az intézmények megközelíthetőek legyenek, s nem megoldott az sem, hogy fogyatékos embertársaink ezeket az intézményeket sokszor igény be vegyék. Azt gondolom, ezen mindenképpen fontos változtatni, fontos lenne változtatni. Nem gondolom azt egyébként, hogy a pártoknak egymást kellene sárral dobálni ebben a kérdésben. Azt gondolom, helyes lenne szembenézni ezzel a problémával, és egy nagyo n tudatos fejlesztést végezni az
