Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1579 helyzetben vannak azok az emberek, akik újonnan kerültek be a rendszerbe, ott még alacsonyabbak ezek a számok: 27 900 forintról indul, és 46 500 forintnál ér véget ez az ellátás, és ehhez járul az, hogy emellett csak részmunkaidőt lehet igénybe venni, tehát a foglalkoztatás nagyon részben tudja csak kompenzálni ezeket az alacsony ellátásokat. Itt a kereseti korlátnak, jelzem, az égvilágon semmi értelme sincsen, hiszen - idézőjelben - ez csak arra jó, arra szolgál, hogy szegénységben tartja az egészségká rosodással élő embereket, ami elfogadhatatlan. Amivel szintén nem foglalkozik a program - és én nagyon hiányolom belőle , az egy időzített bomba a rendszerben. Én többször felszólaltam emiatt, mert a rehabellátásokat maximum három évre állapítják meg, és ennyi az az idő is, ami alatt támogatott tranzitfoglalkoztatásban vesznek részt az ellátottak. Mi történik a három év után? Én nagyon sokszor feltettem ezt a kérdést még az ön elődjének, és soha nem kaptam megnyugtató választ. Ebben az évben meg fogjuk tud ni, hogy mi történik, hiszen egy határkőhöz érkezett ez az intézkedés, de egyértelműen látszik az, hogy ez a rendszer olyan irányba tereli a munkáltatókat, hogy már nem lesz érdekük foglalkoztatni azokat az embereket, hiszen utánuk három év után nem vehetn ek fel támogatást, és inkább le fogják cserélni olyan emberekre, akik frissen kerültek az ellátásba. Én még emlékszem rá, hogy ennek az intézkedésnek eredetileg az volt a célja, hogy azok az emberek, akik reahabellátást kapnak, foglalkoztatási rehabilitáci óban vesznek részt, aminek a végére ők rehabilitálódnak, ami azt jelenti, hogy segítség nélkül is boldogulnának a munkaerőpiacon. Na most, ehhez képest mi történt? Ezt azért fontos látni, mert ehhez valódi rehabilitáció kellett volna, egyéni rehabilitációs terv, komplex rehabilitáció, de ebből nem lett semmi, gyakorlatilag semmi nem valósult meg. Korábban azért voltak rehabilitációs mentorok, szakértők a munkaügyi központokban, most már azok sincsenek információim szerint, ráadásul a rehabilitációs hatóságo k semmilyen munkaerőpiaci szolgáltatást sem nyújtanak. Az alternatív munkaerőpiaci szolgáltatóktól való szolgáltatásvásárlás rendszere a mai napig nem épült ki. Gyakorlatilag ezt látjuk: hogy ha három év leteltével kikerülnek az ellátásból ezek az emberek, nem kapnak személyre szabott segítséget, az biztos út számukra a tartós munkanélküliségbe. (17.30) És azért nagyon fontos így, 2015ben erről beszélni, mert idén jár le az első hároméves időszak, erről beszéltem az előbb, amikor azt mondtam, hogy határkő, úgyhogy ez egy különösen aktuális probléma. Most, hogy erről a témáról beszélünk a parlamentben, ezt fontos megemlítenem. Az akadálymentesítésről szeretnék még pár mondatot, amennyit az időm enged, annyit mondani. Hát azért ez egy érdekes történet, mert e gy országos felmérést készítettek az előző ciklusban, ez volt körülbelül a legnagyobb attrakció, amit a kormány fel tudott mutatni, hétezer közintézménynek az akadálymentességét vizsgálták meg, hogy a korábbi 15 milliárd uniós forrás hasznosulásáról hitelt érdemlő adatuk legyen. Ez ugye, úgy végződött, hogy kapott egy cég egy megbízást, 61 millióért, akinek 106 napja volt ezt az egész munkát elvégezni, és hát azért nem ártott volna ebbe az anyagba beleírni az eredményeket. Tehát én azért azt fontosnak tarta nám, hogy ez látszódjon ebben a programban. Továbbmegyek. A beavatkozási területek és célok meghatározásánál sem nagyon tudtak elszakadni sajnos az általánosságoktól. Az inklúzió szó valóban szerepel ebben a programban, de igazából én azt hiányolom, hogy n em fejtik ki a tartalmát. Merthogy azért emlékszünk rá, hogy korábban botrányok közepette szervezték át a pedagógiai szakszolgálatokat, és nagyon sok érintettet hátrányosan érintett ez az átszervezés. Bölcsődékben, óvodákban, iskolákban megszűnt a sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése, a szüleik nem tudták megfizetni a gyermekük fejlődéséhez szükséges gyógypedagógiai szolgáltatásokat, a súlyosan sérült gyermekektől több esetben is elvették a házhoz kijáró fejlesztőpedagógust. Tehát az egy dolog, hog y a programban ez szerepel, de én szeretném látni a megoldást is, mert egy dolog leírni, de illene odaírni azt is, hogy ezt hogyan képzelik el.
