Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1570 több információt kapok a mindennapi közlekedésem során. Fontos a biling vális oktatás a hallássérült gyermekek oktatásában, a bilingvális oktatási módszer kidolgozása is beindult az elmúlt időszakban. Beszélhetünk a fogyatékosok sportjának folyamatos támogatásáról, illetve a fogyatékosok sportjában részt vevő szakemberek képzé séről, továbbképzéséről is. Ugyanolyan hangsúlyos szerepe van a RÉVprogramnak is, amely a megváltozott munkaképességű személyek továbbképzését segítette a munkaerőpiaci esélyek javítása érdekében. Ugyanúgy pozitív kezdeményezés volt a fogyatékossággal élő hallgatók számára a közigazgatási ösztöndíj beindítása. Nagyon büszkék lehetünk az úgynevezett kontakt videotolmácsszolgáltatás beindítására, ami nagyban elősegíti a hallássérült személyek életminőségének javítását is. Említettem a gépjárműszerzési támog atás kiszélesítését, több fogyatékossági csoport is jogosulttá vált ennek a támogatásnak az igénybevételére. Még hosszasan sorolhatnám az eddigi eredményeket, de aláhúznám azt, ahogy az elején is mondtam, hogy ez még mindig nem elég, nagyon sok tennivalónk van a jövőben is. Nézzük, hogy mit várunk a mostani programtól! A saját gyerekeim, illetve a magam szempontjából is látom, hogy a következő tíz évben mit várhatunk, mi az, amiben segíthet ez a program. Én is ugyanúgy szeretném kiemelni az alapelveket, a p revenciót. Enélkül ugyanis a fogyatékossággal élő személyek nagyon hamar lemaradnak. Fontos az önrendelkezés elve, hogy a fogyatékos személyek maguk dönthessenek a saját életükről. És szerintem a világ egyik legegyszerűbb elve az egyetemes tervezés elve, a z más kérdés persze, hogy a gyakorlati megvalósítása nem könnyű. Pedig olyan egyszerű az elv, hogy az okostelefontól elkezdve az épületekig úgy kellene tervezni mindent, hogy az mindenkinek jó és használható legyen, a kismamáktól elkezdve az idősekig bezár ólag. Ugyanolyan fontos elv a „semmit rólunk nélkülünk” elve, ezt újra szeretném ajánlani a többi párt figyelmébe is. Ugyanis nagyon szeretnék és szívesen vitatkoznék különböző pártok színeiben politizáló, fogyatékossággal élő sorstársaimmal, remélem, hogy ennek is eljön majd az ideje. Nem utolsósorban pedig fontos az ésszerű alkalmazkodás elve is. A programból néhány területet szeretnék kiemelni, a saját gyerekeim szempontjából is látom azt, hogy mennyire fontos a korai felismerés, a korai fejlesztés felad ata. Egy példa: négy gyermeket nevelünk, három hallássérült, a negyedik pedig egy két hónapos kisbaba, nála még nem tudjuk igazából, hogy hallássérülte vagy nem. Minket ez nem zavar, de el tudom képzelni, hogy ép szülők esetében izgalmas kérdés lehet, hog y fogyatékose a gyermeke vagy nem. Ugyanolyan fontos számunkra, illetve a sorstársaink számára is az úgynevezett befogadó oktatás. Jómagam szegregált oktatásban nőttem fel, szerencsére pozitív szegregáció volt, nem az Isten háta mögött volt a siketek isko lája, hanem a város közepén, utána pedig integrált oktatási intézménybe kerültem, de ez nem volt befogadó, nem kaptam tolmácsolást, jegyzetelő szolgáltatást, semmit, de legalább integráltan vehettem részt. Az irány tökéletes: hogy befogadó oktatás legyen, befogadó foglalkoztatás legyen, ezáltal pedig befogadó társadalommá váljunk. Ehhez nagyon fontos a társadalom érzékenyítése és a társadalmitudatformálás. Hiszen minél több óvodában, iskolában, középiskolában, egyetemen megkapják az információt a fiatalok, és megmutatják nekik a mi világunkat, annál inkább pozitívan fog hozzánk viszonyulni a társadalom a jövőben. Egy példa: ma délután a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen volt előadás éppen az autizmusról. A leendő közszolgáknak indult egy képzés, ami a fogyaté kossággal kapcsolatos ismereteket adja át számukra, jövő héten éppen a hallássérültekről fogok előadni nekik. Még egy téma: a foglalkoztatás. Nem akarok mélyen belemenni, úgy látom, időm sincs már rá, de a személyes véleményem az, hogy az lenne a legideáli sabb, ha semmiféle támogatás, bértámogatás, foglalkoztatást segítő támogatás nem kellene a munkaadóknak, hanem ugyanúgy alkalmaznák a fogyatékossággal élő munkavállalókat, mint mást. De tudom, hogy ez még nagyon messze van. Viszont azt gondolom, hogy ehhez kell közelítenünk, és ezért mindent meg kell tennünk a különböző támogatási rendszerek segítségével. Hangsúlyozom a támogatott döntéshozatal fontosságát is. Meg kell nézni, hogy milyen tapasztalatok voltak ez idáig és hogyan lehet továbbfejleszteni ezt a rendszert.
