Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az Országos Fogyatékosságügyi Programról (2015-2025.) szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
1564 javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztés H/3586. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Elsőként megadom a szót Czibere Károly úrnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának, a napir endi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr! CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2011. é vi népszámlálás adatai szerint ma Magyarországon több mint 490 ezer ember tekinti magát fogyatékos személynek. Ebből az adatból kiindulva leszögezhetjük, hogy közel kétmillióra tehető azon személyek száma hazánkban, akinek az élethelyzetét, életkörülményei t, életminőségét alapvetően befolyásolja valamely családtag fogyatékossága. Az önök előtt fekvő program tehát nem csupán a fogyatékos személyek élethelyzetén, életminőségén kíván javítani, hanem mindazokat a családokat is támogatni és erősíteni kívánja, am elyekben fogyatékos személy él, sőt fontos kiemelni, hogy a fogyatékos emberek segítésének ügye nem kizárólag és nemcsak a fogyatékossággal élő emberek és családjaik ügye, hanem az egész magyar társadalom, nemzetünk közös ügye. Csak a fogyatékos emberek tá rsadalmi befogadásával építhető erős Magyarország. Ezért az önök előtt fekvő program rögzíti a kormánynak a fogyatékos személyeket érintő szakpolitikáinak alapelveit. Ezek közül csak néhányat szeretnék most kiemelni és különös hangsúllyal megemlíteni. Az e gyik ilyen, általunk fontosnak tartott alapelv az önrendelkezés. A fogyatékos emberek nem jótékonykodás alanyai, hanem jogok birtokosai, önálló akarattal rendelkező, autonóm, független személyek, az állami, kormányzati cselekvéseknek ezért mindenekelőtt az t kell előmozdítaniuk, hogy az intézményrendszer és a társadalom közreműködése ne a fogyatékos emberek helyett történő döntésekre és tevékenységekre irányuljon, hanem arra, hogy a fogyatékos személyek ezeket maguk gyakorolhassák, emberi méltóságuk megőrzés ével. Az önrendelkezés elvét a vélemény szabad kialakítása, az önálló döntés meghozatala és kinyilvánítása, valamint az ennek megfelelő cselekvés tekintetében is érvényre kell juttatnunk. A másik ilyen fontos, a kormány szakpolitikáit meghatározó alapelv a társadalmi részvétel, a teljes és hatékony társadalmi részvétel. A fogyatékos személyeket érintő valamennyi államigazgatási intézkedésnek alapvető értékelési kritériuma és célja kell hogy legyen annak biztosítása, hogy a fogyatékos emberek életútjuk minde n szakaszában és minden területén másokkal azonos mértékben élhessenek politikai, gazdasági és szociális jogaikkal, a többség által igénybe vett intézmények, szolgáltatások, ellátások által, közösségeik aktív, látható polgáraiként. A harmadik fontos, kieme lendő elv az egyetemes tervezés elve. Ez az elv a termékek, az épített környezet, a különböző ellátások és szolgáltatások oly módon történő tervezését jelenti, hogy azok eleve minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetők legyenek, utóla gos adaptálás vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Még két elvet említek. Az egyik fontos elv, amelynek mentén ez a program is készült, a „semmit rólunk nélkülünk” alapelve. A fogyatékos személyeket is érintő jogszabályok, programok tervezése és v égrehajtása során még inkább biztosítani kell annak érdemi lehetőségét, hogy a fogyatékos személyek saját jogon vagy maguk választotta képviselőik útján véleményt nyilváníthassanak az adott állami, kormányzati cselekvés tartalmáról, abba őket be kell vonni , biztosítani kell a lehetőséget, hogy abban aktívan közreműködhessenek. Végezetül még egy fontos alapelv: a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az indokolt előnyben részesítés.