Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2013 szóló beszámoló; Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2013. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1545 csakis az a fontos, hogy azt lehessen mondani, hogy a munkanélküliek száma és aránya csökken, és ehhez olyan eszközöket rendelnek hozzá, hogy azt keresik, hogyan lehet kitolni ezeket az embereket az ellátórendszerekből, a segítő kéz nyújtásának a lehetőségétől hogyan lehet t ávol tartani őket. Statisztikát így lehet gyártani, de az nem a valóság. Az nem a valóság, és azért találkozunk szembe rengeteg olyan üggyel, rengeteg olyan feltárt ellentmondásossággal, ami a biztosi jelentésen keresztül is fogható. De ez nemcsak a munkan élküliekre, hanem ugyanúgy a szociális rendszer keretei között lévő emberekre is vonatkozik, hiszen a szociális hálót is gyakorlatilag nagyobb rostájúvá tették, nagyobb lyukakat hívtak életre rajta az elmúlt esztendőkben. Ha egy picit következetesen azon a z úton akarok haladni, amit a biztos is követett, akkor nyilvánvalóan azt az első mondataimban vagy gondolataimban meg kell köszönjem, hogy szerintem korrekten, a szükségszerű, bár nem ilyeténképpen megfogalmazott kormánykritikai él is benne van ezekben a felvetésekben, ezekben a jó szándékú figyelemfelkeltésekben, vagy mondhatom azt is, hogy a változásra való felhívás vonatkozásában. Bár azt látom, hogy sok esetben ezek a felhívások vagy ezek a figyelmeztetések hamvában holtak, fontos, hogy megszülettek, d e mégis a kormányzat részéről kitérő válaszokat és nem megoldásokat kínáltak a felvetésekre. (14.40) Ez nem jó, jobb lenne, ha ebben más irányba lehetne haladni. De hogyan lehet ezt elvárni egy olyan kormánytól, amely még magának a szegénységnek a szóhaszn álatát is tiltja? Márpedig a szegénységből, a kiszolgáltatottságból, a rászorultságból - és mondhatnék még szinonim és hasonló fogalmakat - fakadóan születnek azok az ügyek, amelyekről ma is bizonyos értelemben itt szót váltunk. De ugyanígy a fogyatékkal é lők kérdése is - amelyet akár Schiffer képviselőtársam, akár más is érintett - olyan nagyságrendű felület ma Magyarországon, amellyel mélyebben is érdemes lenne foglalkozni. Idézőjelbe téve a fogyatékkal, megváltozott munkaképességgel bíró emberek száma ma guk által kinyilatkoztatott formában közel eléri a félmilliót, az 500 ezer főt, de ez nyilván nem ennyi. Ez a gyakorlati tapasztalatok alapján jóval több, mert a saját magunkról való nyilatkozattétel e tekintetben mindig korlátosabb, mint a valóság. Ilyen értelemben nyugodtan mondhatom, hogy inkább az egymilliót közelíti meg azoknak a száma, akik ilyenfajta sajátossági jegyekkel megáldott problémák sokaságával néznek szembe. Hiszen 1,6 millió azoknak a száma, akik tartósan, nem egykét hétre, hanem tartósan küzdenek problémákkal, akiknek gyakorlatilag hosszú időre szóló gondjaik vannak. Ha ez így van, és - példaként említem - ezeknek az embereknek közel a 60 százaléka a mostani 65 éves nyugdíjkorhatár előtti időszakban éli az életét, és közel a 30 százaléka az 50 év alatti sávban éli az életét, akkor nem kellene elgondolkodniuk önöknek azon, hogy olyan intézményrendszerek működtetését vezessék be, amelyekről már itt az elmúlt napokban is, hetekben is sok szó esett a Parlament falai között is és azon kívül is, vagy amelyek kapcsán országgyűlési határozattervezeteket nyújtottunk be? Hogy méltányos nyugdíjrendszert kellene működtetni, ezáltal a pályakezdő fiatalok számára is lehetőséget lehetne biztosítani, hogy például a férfiaknál 40 éves jogosultsági idő után lehessen nyugdíjjogosultságot szerezni? És mondhatnék még ezernyi más példát. Nem kellene az aktuális kormánynak ezekben a kérdésekben legalább a gondolkodás szintjéig eljutni? Mert látom, hogy a cselekvés tekintetében lassúak; legalább a gondolkodás tekin tetében el kellene jutni eddig. De a fogyatékkal élő, a megváltozott munkaképességű emberek esetében azért más problémák is vannak. Az ellátás tekintetében az embereket gyakorlatilag megfosztották a korábbi járandóságaiktól. Ellátást adnak nekik, ellátást, nem nyugdíjat, az ellátás meg - idézőjelbe teszem - a kutya vacsorája kategória, ezt önök is tudják nagyon jól, mert bármikor csökkenthetik, vagy éppen bármikor meg is szüntethetik. De a felülvizsgálatok tekintetében Korózs képviselőtársam rengeteg ellent mondásosságra tudná felhívni a figyelmüket, amelyek az elmúlt időszakban születtek, vagy a rehabilitációval kapcsolatban, ami rengeteg kérdést hagy maga után, és számottevő eredménynélküliséggel párosul. De ugyanígy
