Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 19. csütörtök (58. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Bethlen Gábor Alap 2013. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló; A Bethlen Gábor Alap 2013. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - KISS LÁSZLÓ (MSZP):
1497 Azt gondolom, hogy ebben a beszámolóban valóban nem lehet nem beszélni arról, hogy j elentős eszköze volt a BGA támogatási rendszere is annak a megosztó politikának, amit 2013ban a Fidesz a külhoni szervezetek kapcsán végzett. Azt kell mondjam, hogy ez egy olyan fontos momentuma ennek a támogatáspolitikának, amit mindenképpen kritika alá kell vonnom. Ezért aztán azt lehet mondani, hogy olyanfajta korszakváltás, amit beharangoztak 2010ben, maximum csak annyiban történt, hogy míg 2010 előtt nem volt jellemző az, hogy a támogatáspolitika konkrétan direkt politikai célokat szolgált volna, 201 0től azonban, főleg ’13ra ez egyértelműen látszik, ez látszott. Sokszor elmondták és sokan jelezték, hogy a pályázók véleménye szerint a BGA pályázati rendszerére bonyolult ügymenet és túlszabályozottság volt jellemző. Bizottsági üléseken ez számos esetb en szóba került, itt meg is ígérték többen azt, hogy ez a helyzet megváltozik. Úgyhogy remélem azt is, hogy ha majd a 2015ös beszámolót fogjuk vitatni, akkor itt már mindenképpen előrelépésről fogunk tudni beszélni. Számosan kritizálják a Szász Jenőféle kutatóintézetet. Igazából én most nem akarnám ezzel gazdagítani a vitát, hogy még ezt is bevonjuk ebbe, de azt én is halkan jegyezném meg, hogy a mangalicafesztiválokat és focikupát szervező, egyébként nem túl átlátható intézmény, amelynek a honlapja csak néhány hónapja működik, mondjuk úgy, hogy azt az egymilliárd forintot, amit a működésére kapott, bizonyosan nem tudja olyan színvonalon elkölteni a nemzetpolitikai intézményrendszer üdvére, ahogyan azt egyébként más intézmények teszik. Hogyan kellene ezt j ól csinálni? Nem gondolom azt egyébként, hogy a kormányzati nemzetpolitikából minden elvetendő, amiről itt szó volt. Államtitkár úr is az expozéjában értékes stratégiai irányokat vázolt fel, amelyek egy része vagy jelentős része szerintem abszolút támogath ató. Az első fontos dolog, hogy azt a fajta politizálást, amely a határon túli magyar közösséget megosztja, az egyes szervezeteket diszkriminálja, a magyar belpolitikai konfliktusokat pedig exportálja, mindenképpen meg kellene változtatni. Ennek fontos ele me lenne a támogatáspolitika megváltoztatása. Egy olyan konszenzusra lenne szükség a határainkon belül vagy akár határainkon túl is, amelyben megállapodunk abban, hogy milyen politikai kultúrát is teremtünk, amelyben a tiszteletet megadjuk egymásnak, és ne m megsemmisítendő ellenségnek tekintjük azokat a szervezeteket, amelyektől eltérő, más a véleményünk. Megjegyzem, hogy ez jó lenne, ha határainkon belül is így lenne, de nem lenne baj, ha a határainkon túl is így viselkednénk a külhoni szervezetekkel. Szük séges lenne abban is megállapodni, hogy minden magyar politikai erő tiszteletben tartja a határon túli magyarság szervezeteinek szuverenitását, nem szól bele erőviszonyainak alakulásába, ugyanakkor támogatja autonómiatörekvéseiket, és elősegíti, hogy szülő földjükön magyarként boldogulhassanak. Azt gondolom, ez egy alaptétel, amit mindenképpen rögzíteni szükséges. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlesztését a partnerségi intézménynek számtalan formális és informális eszközével és felhasználásával kellene szervezni. A magyar fejlesztéspolitikának markáns álláspontot kellene kialakítani a Kárpátmedencei gazdasági térről, illetve annak erősítését szolgáló intézkedésekről. Ilyen tárgyú javaslattal élt a Magyar Szocialista Párt elnöke a Magyar Állandó Értekezlet több ülésén, illetve országgyűlési határozati javaslat formájában is, amelyet azonban sajnos a kormányzati többség napirendre sem tűzött. Azért lényeges az, hogy napirendre sem tűzték, mert vitatkozni sem voltak hajlandóak róla. Nyilvánvaló an fontos és kiemelt terület az oktatás és a kultúra támogatása. Az eddigi támogatáspolitikai gyakorlatot itt meg kell változtatni. Teljesen természetesen működő programokat kell kialakítani. Különösen fontos a közép- és felsőoktatás megerősítése, emellett a szórványközpontok és kollégiumok létrehozása és működtetése, szórványtanári és lelkészi ösztöndíjprogramok elindítása. A felelős, a határon túli magyarság érdekeit szem előtt tartó nemzetpolitika emellett ösztöndíjprogram indítására, PhDképzés támogatá sára, könyvtárak és dokumentációs központok működtetésére is kell hogy forrásokat szánjon.
