Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 18. szerda (57. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
1468 V. NÉME TH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván csak azokra térek már ki, amiket az előbbi felszólalásomban nem említettem. Dr. Szakács László képviselő úr említi, hogy úgy ment át a köztudatba a termékdíj, min t napadó meg szappan. Nem úgy ment át, a hecckampány során önök vitték így át. Tehát nem úgy ment át természetesen, hanem ráéreztek arra, hogy itt valami szimbolikus dolgot is lehet ebből csinálni. Tehát még egyszer is azt mondom, hogy a gyakorlati terhe, jelentősége ennek töredéke, mint amit ki tetszettek hozni ebből. De inkább a lényegi dologra, hogy rátérjek: azt említi, hogy elment mellettünk a világ. (16.40) Nos, hulladékgazdálkodás tekintetében nem így van. Ha valaki visszatekint csak két évtizedet, a kkor azt látja, hogy Magyarország gyakorlatilag valamennyi települése bírt egy, a falu végén lévő kavicsgödörrel, szemétteleppel, ahova aztán leöntözgették egymásra a hulladékot. Nos, ezeknek a felszámolása tulajdonképpen befejeződött oly módon, hogy már t ilos, hogy ott legyen, jó részének a rekultivációja jelenleg folyik, és korszerű hulladéklerakók vannak az országban, amelyben nem kettő, hanem tizenegynéhány évnyi még a szabad kapacitás. Azonban közben elkészültek a korszerű válogatók is, különböző kezel őművek, és kialakult a hulladékgazdálkodásnak egy rendszere, amelynek fontos mérföldköve január 1je volt. Mégpedig ettől az időponttól Magyarország valamennyi településén elkülönített rendszert kell működtetni a papír, a fém, a műanyag és az üveg vonatkoz ásában. Mégpedig annyiban tér el a magyar rendszer az Európai Unióban kötelezőtől, hogy nálunk ez alapvetően házhoz menő rendszer, tehát kivételként engedi meg a jogszabály, hogy hulladékgyűjtő szigeteket használjunk. Ezért vagy kialakították ezt most már országszerte, vagy ezekben a hetekben kötik meg a szolgáltatók a szerződéseket az önkormányzatokkal, lepontosítva például a szükségszerűen fennmaradó vagy elhelyezendő gyűjtőszigetek helyét. Magyarország jelenleg a vállalásait tartja ebben a négy hulladéká ramban. Egyedül az üveggel van gond, ezt valljuk be, ott nem tudjuk még teljesíteni a ránk kirótt hasznosítási rátát. Ez egyébként némileg meg is határozza, ez az elmúlt évek beruházási sorozata a mozgásterünket, hiszen nyilvánvalóan elkészült a szelektív rendszer, elkészültek a lerakók, amivel a teljes egészében betétdíjas rendszer megvizsgálandó természetesen, nem zárkózunk el egyébként, üveg esetén különösen nem. De az az 1968as kólásüveg ma a szigorú élelmiszerbiztonsági szabályokat nem bírná ki, mert amit ránézésre amúgy elfogadhatónak vélünk, az egészen biztosan nem az már, a ’70es években ez megfelelhetett, ma ez nem így van, és valóban el kell végezni azokat a számításokat, hogy érdemese üres levegőt szállítani. Tehát nem véletlenül gondolták és dolgozták ki azt, hogy tömörítve szállítják újrafeldolgozásra a hulladékot. Vane víziónk az ország jövőjéről? Van, de most (Dr. Szakács László: De nem mondjuk el! - Sallai R. Benedek: Csak mi tudjuk! - Derültség.), a környezetvédelmi termékdíjról szóló tö rvény papírra vonatkozó módosítása kapcsán ezt azért nem vázolnám föl. Természetesen úgy gondoljuk, hogy a hulladékhierarchiát be kell tartani, és az első a megelőzés. Ezt szolgálja egyébként a termékdíjnak az a része, nagyon hatásosan, amelyet példá ul kivetettünk a műanyag táskákra, teljesen visszaszorult. Kéthárom éve még, ha beálltunk egy pénztárhoz, akkor kéretlenül a pénztárosnő minden negyedik terméknél így a háta mögül egyet leszabva odahajított. Ma ezt nem teszik azért, mert drága, extra adó van ezen a terméken. Ezt szolgálja például a művirágokra kivetett, amely nemcsak esztétikai okokból aggályos a temetőben, hanem hasznosíthatatlan. Tehát a művirágot olyan anyagból készítik és olyan felületkezelést kap, amely után ebből nem lehet már csinál ni semmit, hanem véglegesen a lerakóra kerül.
