Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 18. szerda (57. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KEPLI LAJOS (Jobbik): - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1466 Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kepli Lajos képviselő úr következik, a Jobbikképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! KEPLI LAJOS ( Jobbik ): Köszönöm szépen, elnö k úr. Egy kicsit úgy érzem, mintha a Fidesz egy kicsit a múltban, az LMP meg egy kicsit a jövőben élne itt a környezetvédelemmel kapcsolatos dolgok terén, és valójában a döntéseket a jelenben kell meghozni. Az egyik oldalon a csővégi technológiák, a másik oldalon a sokszor ma még vagy megfizethetetlen, vagy valami módon nem megfelelő mértékben felhasználható, akár megújuló energia, akár más olyan technológiák, amelyek még ki sem fejlődtek olyan szinten a mai nappal vagy a mai napig, hogy ezeket ilyen mérték ben fel lehetne használni. A kettő egymással nem szögesen ellentétes, hanem a kettővel együtt kell itt a jelenben élnünk, és a döntéseket úgy kell meghoznunk, hogy mind az elmúlt évtizedekben felhalmozódott környezeti kár felszámolása elsőrendű cél legyen, mind pedig az, hogy a jövőben minél inkább, ahogy itt Sallai képviselőtársam elmondta, megpróbáljuk kiváltani a keletkező hulladékokat, hogy egyáltalán ne is keletkezzenek, illetve ez nyilván célként, elméleti célként meghatározható, de a valóságban ilyen soha nem lesz. Egy fogyasztói társadalomban élünk, ennek az összes hátrányával együtt. Hulladékok mindig keletkezni fognak, veszélyes hulladékok is, sajnos úgy tűnik, hogy egyre nagyobb arányban, de meg kell próbálni minél nagyobb arányban ezeket kiváltan i, és természetesen nem szabad közben megfeledkezni, ahogy mondom, az elmúlt évtizedekben felhalmozódott környezetkárosítás, környezetszennyezés felszámolásáról és a most még napjainkban folyamatosan keletkező hulladékok kezeléséről. Ezért az az út sem egy edül való, hogy mi most itt környezetvédelmi termékdíjjal sújtsuk a keletkező hulladékokat, és abból valóban visszaforgatással az ő hasznosításukat segítsük elő, illetve az az út sem, hogy próbáljuk megelőzni mind a környezetszennyező módon történő energia termelést, mind pedig a hulladékok keletkezését, hiszen a meg nem termelt energia a legjobb, leghatékonyabb energia, és az a hulladék, ami nem is keletkezett, nyilván annak a legkisebb a környezeti hatása és a legkisebb költségű a kezelése. Úgyhogy ezt egy ütt kellene szem előtt tartani és a jelenben kellene élni. Köszönöm szépen. (Szilágyi György tapsol.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Sallai R. Benedek képviselő úr következik kettő percre. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen, í gy egyszerre két dologra reagálhatok. Kepli képviselőtársamnak mondom, hogy én olyan technológiát nem említettem, ami a jelenben nem áll rendelkezésünkre és nincs meg. Érdekességképpen mondom, hogy például a Hulladék Munkaszövetség a ’90es évek közepén, v ége felé csinált egy olyan versenyt, hogy a meglévő ilyen kólásüvegeknek melyik a legrégebbi gyártása. Még forgalomban voltak akkor, az alján volt mindig az évszám: ’68as még a ’90es évek második felében volt forgalomban. Tehát szó nincs arról, hogy ilye n futurisztikus dolgokat táplálnék, hanem arról van szó, hogy a csomagolóipar gyakorlatilag elvitte az egésznek a súlyát. Miért nem lehet ezeken javítani? Környezetbarát újrapapírról beszélek. Tehát messze nem erről van szó, hogy olyanokat mondanék, amiben még a tudomány sehol nem áll. A spanyolviaszt nem kell feltalálni. Meg kell keresni azt, hogy merre szeretnénk menni. Gyakorlatilag üzleti, bizniszérdekek húzódnak a csomagolóipar mögött, erről van szó, ez egy állati nagy biznisz, mert mindent be kell cso magolni. Az a jó, ha lehetőleg többször is be kell csomagolni, és először műanyag tasakba kell tenni, meg még venni kell hozzá egy műanyag zacskót is. Tehát ennek a megszüntetésére lenne szükség.
