Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 17. kedd (56. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1342 Érdemes elgondolkodni azon, ez inkább az államtitkár úr as ztala, bár nem tudom, hogy a polgári jogban ez mennyit számít, nagyon fontos az, hogy elháríthatatlan oknak minősüle minden egyes ok, mondjuk, az ütközésnél. Tehát nagyon fontos, hogy a módosított polgári törvénykönyv, tehát a 2013. évi CCLII. törvény már elháríthatatlan okot nevez meg az ilyen jellegű baleseteknél, és az a kérdés, hogy ha itt ezt akarták megfogalmazni, akkor ez a kifejezés szükségese ide vagy sem. Ezek apróságnak tűnhetnek, de csakis a szakmaiságot erősítik. Még egyet hadd mondjak el, bo csásson meg nekem, hogy nem néztem meg, hogy a mostani vadászati törvényben a 75. § a) bekezdésének rendelkezése hogyan kerül megfogalmazásra, ugyanis nyilvánvalóan a vadászható állatfajok által okozott károkért a polgári jogi felelősség sok más tekintetbe n is felmerül. Hogyha az indoklás során a gépjárművekkel kapcsolatos dolgot említjük, nagyon érdekes, amit olvastam a minap, hogy egyre több helyen jelentkezik a nyest által történő rágás a gépkocsikban, és az nem balesetként jelenik meg. Ennek ellenére ez t tudomásul kell venni, hogy ez félreérthető, és a jogalkalmazásban felmerülhet ilyen jellegű probléma is. Akkor rátérek konkrétan a jogszabályra elméletileg. Összességében az 1. §nak a módosítását, a hosszabbítást tudjuk támogatni és egyetértünk. Sőt, ho gyha a későbbiekben esetleg arról lesz szó, hogy még általánosan az üzemtervek hosszát is támogassuk, még azt is támogatnánk, mert vadgazdálkodási tekintetben ez indokolt lehetne. Gőgös képviselő úr álláspontja, mármint hogy felvetette ennek a felsőfokú vé gzettségnek az indokoltságát: azt kérném, akár főosztályvezető úr, akár államtitkár úr, hogyha átgondolnák, hogy például az EMMIvel vagy más ilyen oktatási szervezetekkel ilyenkor történike egyeztetés, ugyanis ezen jogszabályi alkalmazás során, miután ez volt előírva, és a jelenlegi jogszabályban - ha jól értettem Gőgös képviselő urat - gyakorlatilag egy elhagyót javasolnak, hiszen a jelenlegi jogszabályban az van, hogy előírhatja, és 10 ezer hektártól kötelezően van, tehát a mostani szabályozásban, ugyan ezt tetszett elmondani, tehát gondolom, egy elhagyó módosítót fognak javasolni. Erre a jogszabályhelyre hivatkozva gyakorlatilag most Magyarországon Debrecenben, Gödöllőn, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen, Kaposváron, Sopronban, ennyi helyen képeznek vadgazd amérnököket nappali tagozaton, levelező tagozaton, esti tagozaton. Tehát amiatt indult be ez a képzés, és amiatt van ilyen száma, mert az eddigi jogszabály ennek megteremtette a hátterét, hogy szükséges lehet. Nyilvánvalóan én nem ismerem a vadászati hat óságnak a terveit, hogy hány helyen akarják ezt előírni, de mindazonáltal van olyan aggály, hogy ennek munkaerőpiaci hatásai lehetnek, hiszen frissen kikerülő vadgazdamérnökök sokasága számára, akinek idáig egyébként lett volna lehetősége, most ez veszélyb e kerül. (18.50) Még egyszer mondom: nem fogok ebbe beleállni, mert döntsön a kormány, hogyan tartja praktikusnak, de ilyen párbeszédeket célszerű lefolytatni, mert évente több száz vadgazdamérnök végez az országban, akiknek idá ig ez volt a feladatuk. Mindazonáltal azt is ajánlom a figyelmükbe, hogy szerintem nem az Istentől való vétek az, hogyha elérjük egy magasabban képzett vadgazdamérnök alkalmazását. Ugyan én nem szeretem az iskolai végzettségeket, mert látok akárhány nagyon jó hivatásos vadászt vagy vadászmestert középfokú végzettséggel vadgazdatechnikusként, látok semmirevaló vadgazdamérnököket, akik semmit nem értenek a szakmájukhoz, ezért alapvetően nem szeretem, amikor csak ez alapján különböztetjük meg, hogy milyen v égzettsége van egy embernek. Ugyanakkor azt biztosan látjuk, és szerintem mindketten olvassák a vadászati szakirodalmat a szaksajtóban, egy Hidvégi Bélától kezdve már nincs olyan ember Magyarországon, aki, mondjuk, ne az apróvadat siratná, ne azt mondaná, hogy ezek az élőhelyek és ezek a fajok mekkora veszélyben vannak. Ma már egyértelműen látszódnak azok a publikációk, amelyek azt mondják, hogy még az életünkben, pár tíz éven belül, mondjuk, a mezei nyúl vadászata megkérdőjelezhető, hogy hogyan fog történn i. Az ilyen esetekben szerintem nagyon fontos lenne, hogy jó élőhelygazdálkodással,
