Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 17. kedd (56. szám) - A Magyarország Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1266 Bocsánat, csak mert nem számolja az időt… (Hordozható mikrofonba.) Köszönöm szépen. Tehát a Lehet Más a Politika eddig következetesen támogatt a a szociális biztonsági egyezményeket, mert azt gondoljuk, hogy ezeknek a kétoldalú egyezményeknek a célja helyes: kölcsönösen növelni a két ország állampolgárainak szociális biztonságát, garantálni a másik ország területén munkát vállaló állampolgárok el látásokhoz való jogát. Fontosnak tartjuk, hogy azok a magyar állampolgárok, akik történetesen az Amerikai Egyesült Államokban vállalnak munkát akár rövidebb, akár huzamosabb időre, és tisztességesen fizetik a járulékokat, Magyarországra visszatérve és a ny ugdíjkorhatárt elérve ne szenvedjenek hátrányt amiatt, hogy életük egy részében Magyarország területén kívül dolgoztak, ne vesszenek el azok a külföldön ledolgozott éveik, a magyar nyugdíj megállapításánál számítsák be azokat, ne történhessen meg az, hogy valaki csak azért nem lehet jogosult ellátásra, mert a Magyarországon munkával és járulékfizetéssel töltött évei nem elegendőek a jogosultság megállapításához szükséges szolgálati időhöz. Ismerjék el a külföldi biztosítási időt is, ne érje hátrány azokat s em, akik az Egyesült Államokban folyamodnak nyugdíjért, de az ott szerzett szolgálati idő nem elég a nyugdíj megállapításához. Az egyezmény révén az ő helyzetük is megoldódna, hiszen lehetővé válna a magyar biztosítási idők beszámítása, és a két ország ará nyosan nyújtaná az ellátásokat. Az ellátásokhoz való közvetlen hozzáférés garantálná, hogy a jogosult tartózkodási helye szerinti államban jusson hozzá a nyugdíjhoz. Az egyezmény lehetőséget biztosít arra is, hogy a munkáltatók dolgozóikat a másik országba küldjék ki munkavégzés céljából anélkül, hogy erre az időre a másik ország járulékfizetőivé is válnának. Az egyezmény szerint azoknak, akik nem több mint öt évet dolgoznak kiküldetésben a másik ország területén, kizárólag a küldő országban kell fizetniük a járulékokat. Ez is egy fontos szabály, mert a segítségével elkerülhető a kettős járulékfizetés. Fontos ellátásokra azonban nem terjed ki az egyezmény, az egyezmény hatálya csak a nyugellátásokra és a megváltozott munkaképességűek ellátásaira terjed ki, a nem munkavállalási célú tartózkodás alatti egészségügyi ellátásokra, a munkabalesetek vagy foglalkoztatási megbetegedések esetén nyújtott ellátásokra sem. Az indoklás a szerződő államok földrajzi elhelyezkedésére hivatkozik. Jó lenne, ha meg tudnák világí tani, hogy miért akadály a földrajzi távolság. Az egyezmény fontos szociális garancia annak a több mint tízezer magyar és amerikai állampolgárnak az életében, akik a másik ország területén dolgoztak vagy dolgoznak. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok és a ké t ország közti munkaerőmozgás ugyanakkor már korábban indokolta volna ennek az egyezménynek a megkötését. Mint tudjuk, hat éve kezdték meg az erről szóló tárgyalásokat, miközben Kanadával már 2002ben aláírták az egyezményt, az USAval csak 2009ben kezdte k tárgyalni, és hat évig kellett várni az egyezmény aláírására. Ezt kissé hosszú időnek tartjuk, örülnénk, ha erre is magyarázatot kapnánk. Az egyezmény ünnepélyes aláírásakor szó esett a két ország közti gazdasági integráció elmélyítéséről is. Nem mehetün k el szó nélkül emellett, tekintettel az USAEU szabadkereskedelmi egyezmény most zajló tárgyalásaira, ezek éppen a minél szorosabb gazdasági integráció jegyében folynak. Már a TTIPről általunk kezdeményezett vitanapon is elmondtuk, hogy ez az egyezmény m indenre alkalmas, csak arra nem, hogy fokozza a szociális biztonságot, hogy megőrizze a szociális és munkavállalói jogok elért szintjét. Nemcsak akkor kell szem előtt tartani a szociális biztonságot, amikor ilyen egyezményeket kötünk Amerikával, hanem akko r is, amikor a szabadkereskedelmi egyezmény lehetséges hatásait vizsgáljuk. Elég csak megnézni a WTO eddigi működését, a jólét növelésére, a munkahelyek létrehozására és a szegénység leküzdésére irányuló célok nem valósultak meg. A vámok eltörlése csak tov ább növelte a szegény és gazdag országok közti különbséget. Miért várunk mást a szabadkereskedelmi egyezménytől? Ha valóban a munkavállalók, a magyar dolgozó emberek érdekeit tartják szem előtt, akkor nem támogathatják a TTIPet és azt, hogy engedményeket tegyünk a szociális jogok, a munkajogok, a munkavédelmi szabályok területén, a kereskedelmet akadályozó korlátok felszámolása jegyében. Ez egy lefelé tartó szabályozási spirált indítana el, ami a gyengébb garanciák irányába mozdítaná el a
