Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. február 16. hétfő (45. szám) - Az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
125 Tehát nem a munkavállalói kiszolgáltatottságot kéne növelni azzal, hogy a kirendelési időt meghosszabbítják, és adott esetb en valakit a családjától vagy elszakítanak, vagy adott esetben egy kormánytisztviselő a gyerekét kénytelen kivenni az iskolából, ha látni akarja. Nem ezeknek a tisztviselőknek az életét kéne megnyomorítani, hanem föl kéne hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az oligarchaérdekeiknek és az oligarchakapcsolataiknak megfelelően ruháznak fel kormányhivatalokat országos hatáskörrel. Ráadásul úgy hosszabbítják meg 22ről 50 munkanapra a kirendelés maximális időtartamát, hogy természetesen ezek a hivatalnokok rosszul fizetettek, tehát erősítik azt a tendenciát, hogy a megfelelő, szakképzett állomány egyre inkább vagy a magánszférában keres boldogulást, vagy egész egyszerűen elvándorol ebből az országból. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak nagyon jellemző húzása az, ahogy megtiltja a szakszervezeti tisztviselőknek, hogy a magyar kormánytisztviselői karban testületi tagok vagy tisztségviselők legyenek. Ezt a történetet egyszer már eljátszották a Magyar Rendvédelmi Karral. Az önök politikája öt éve nem szól másról, mint hogy az egyébként is rossz helyzetben, rossz állapotban lévő magyar szakszervezeti mozgalmat egész egyszerűen föl akarják számolni. Tökéletesen kiszolgáltatottá akarják tenni a magyar embereket, mert az orbáni Magyarország arról szól, hogy bér rabszolgák minimális bérére lehet alkudni Japánban meg SzaúdArábiában. Ebbe a képletbe nem fér bele egy erős szakszervezeti mozgalom, nem fér bele az, hogy adott esetben a közszférában vannak erős szakszervezetek. Mert nézzük meg, hogy a megelőző 20 évben , 2010et megelőzően hol voltak erős nyomást gyakorló szakszervezetek, amelyek adott esetben áttételesen kiálltak az ipari munkásságért is! Ott, ahol alapvetően a köz volt a fenntartó, a közszolgálatban. A közszolgálati cégeknél és a közszférában voltak er ős szakszervezetek. Az, hogy önök léptennyomon szorítják vissza a szakszervezetek szervezkedési lehetőségét, a munkavállalók szervezkedési lehetőségét, pontosan azt az orbáni víziót teljesíti be, ami arról szól, hogy a munkavállaló örüljön annak, ha éhbér éért valahol dolgozhat, örüljön annak, ha például közmunkás lehet megszégyenítő fizetségért. Ne akarjon szervezkedni, ne szervezkedjen, ne akarjon kikövetelni jobb munkakörülményeket, hiszen az orbáni gazdaságstratégia arról szól, hogy Magyarország a rossz munkakörülményekkel, a gyenge szabályzókkal, a gyenge közérdekérvényesítéssel és a megalázóan alacsony bérekkel akar versenyre kelni távoli országokkal. Szégyengyalázat, amit művelnek, és ez a törvény azért illeszkedik bele erősen ebbe a koncepcióba, me rt a megelőző 20 évben, ha valahol volt ellenállás, az a közszféra volt. Harmadrészt pedig én is kénytelen vagyok kitérni arra, amikor a minimális jogállami követelményeket is megszégyenítő módon próbálnak plusz mellékbüntetést becsempészni köztisztviselők nek, amennyiben büntetőeljárás indult ellenük. Ugye, arról van szó, hogy ha megindul a büntetőeljárás, a felfüggesztés megszüntetéséig az illetmény 50 százalékát vissza kell tartani. A visszatartott összeget pedig a büntetőeljárás lezárását követően csak a kkor kell kifizetni, ha az eljárás eredményeképpen a kormánytisztviselő büntetőjogi felelősségének megállapítására nem kerül sor. Ez nem más, mint egy kvázi mellékbüntetés. Na most, az a helyzet, hogy mellékbüntetéseket nem egy kormánytisztviselői törvényb en szokás előírni, hanem a büntető törvénykönyvben. Ezt államtitkár úr nagyon pontosan tudja. Hát micsoda világ az, ahol egy jogállási törvényben rendelkezik a törvényhozás egy mellékbüntetésről. És még egyet: egy hasonló rendszer természetesen, én is tudo m, van már a magyar jogrendben, éspedig a polgármesterek esetében. (21.20) Csakhogy a polgármesterek esetében van egy nem peres eljárás, amivel az eljárás alá vont személy az illetménymegvonással szemben jogorvoslatot kérhet. A kérdésem az, államtitkár úr, hogy a kormánytisztviselőnek miért nem áll rendelkezésére jogorvoslati jog akkor, amikor az illetményétől - miközben a büntetőeljárásnak még vége sincs - egész egyszerűen megfosztják. Tehát ez a rendelkezés durván sérti az Alaptörvényben biztosított jogor voslati jogot, hiszen úgy alkalmaz szankciót, hogy semmiféle jogorvoslati lehetőséget nem biztosít, homogén csoporton belül
