Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 16. hétfő (55. szám) - Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Banki visszaélések: mikor kerül sor a teljes átvilágításra?” címmel - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1067 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A devizahitelkárosultak most a hetekbenhónapokban szembesülnek azzal, hogy a kormányzat úgynevezett elszámolását, forintosítását, piaci árfolyamon történő forintosítását követően legtöbbjük esetében nagyobb marad az adósság a kölcsönvett összegnél nyolc év után akkor is, ha mindent rendesen befizettek. (15.10) Látható, hogy míg a legtöbben körülbelül 150 forintos svájcifrankárfolyam mellett vették fel a hitelüket, most 256 forintra váltva bő 70 százalékkal e ngedi megnövelni ez a jelenlegi kormányzat a megmaradt tartozást. Jó esetben tehát a felvett összeg 1015 százalékos visszatérítése, amivel most a kormány kecsegtet, nem kompenzálja ezt a növelést egyáltalán. Tehát bizton állítható, hogy a tartozás a felve tt összeg mintegy másfélszerese körül jár, és a hátralévő futamidő alatt a kamat még megduplázza ezt. Ami tehát kiderül ebből, hogy a kormányzat rendezési terve szerinti elszámolás alapján (Zaj. - Az elnök csenget.) minden eddigi fizetés ajándék volt a ban k számára. Tehát a FideszKDNP egy olyan modellt dolgozott ki, amelynek értelmében ezek az érintett bankok legalizálva lenyelhetik az emberek eddigi befizetéseit, hiszen az össztartozás még mindig magasabb lesz, van, akinél nagyságrendekkel magasabb, mint az eredetileg megkapott összeg. Az is látható, hogy a Jobbik belső számításai szerint, ha 2010ben cselekedett volna a kormány, ahogy mi azt követeltük, és a felvétel napjának árfolyamán forintosíttatta volna ezeket a hiteleket, úgy szerződésenként, család onként 3 millió forint nagyságrendű összeget tudtak volna önök megspórolni minden egyes érintettnek, csak sajnálatos módon nem hallgattak a Jobbikra, először halasztgatták a megoldást, végül pedig, mint látjuk, elszabotálták azt. Számtalan kérdés lóg még a levegőben: mi az, hogy közvetítő szerepet szán a kormányzat saját magának, mondjuk, szabad felhasználású hitelesek vagy autóhitelesek esetében? Hol a működő magáncsőd intézménye? Hogy köthetett a kormány olyan paktumot a Bankszövetséggel, amelynek értelmé ben - saját elmondásuk szerint - nem emelnek akadályt a kilakoltatások elé? Hogy lehet az, hogy még mindig a bank engedélye kell, hogy a Nemzeti Eszközkezelő segíthessen? Ezen nagyon sok, levegőben lógó kérdés tisztázása érdekében négy civil szervezet és t ársult szervezetek olyan igényt nyújtottak be, hogy a magyar parlament egy vizsgálóbizottság keretein belül keresse meg a válaszokat ezekre a kérdésekre, keresse meg, hogy ez a családonként 3 millió forint hova tűnt, milyen mulasztások mentén tűnt el, hogy an lehet kompenzálni az érintetteket, és hogyan lehet ezt a legalizált banki szabad rablást visszacsinálni, jóváírni az érintett összegeket az emberek számláján. Ezen kérdések mentén tehát adódik a mindezt összefoglaló kérdés, hogy a FideszKDNP, a kormány zat partnere egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásában, amely az úgynevezett devizahitelezés összes vadhajtásának kivizsgálásával végre egy bozótvágóval vág rendet ebben a dzsungelben. Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban. - Zaj.) ELNÖK : K öszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót Tállai András államtitkár úrnak, arra kérem az ülésteremben magántárgyalásokat vagy hivatalos tárgyalásokat folytató képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek elhagyni akkor az üléstermet és ott lebony olítani ezeket a megbeszéléseket. Most Tállai András államtitkár úré a szó, parancsoljon! TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nézzük ezt a 2010es forintosítási dolgot, ha a Jobbik menetrendje érvényesült volna, az mit jelentett volna az országnak. Az azt jelentette volna, hogy akkor az MNB devizatartaléka 25 milliárd euró volt, és ahhoz, hogy ezt át lehessen váltani, ennek a 70 százalékát föl kellett volna erre a célra használni, amit, azt gondolom, önnek sem kell bizonygatni, hogy ez mit jelentett volna az országnak. Ez lényegében a teljes pénzügyi összeomlást, a fizetésképtelenséget, a teljes hiteltelenséget, a befektetők elfordulását jelentette volna, lényegébe n az ország devizatartalék nélkül maradt volna. Azt pedig ne mondja, hogy piaci alapon kellett volna ezt megoldani; az pedig a forintnak egy olyan mérvű gyengülését
