Országgyűlési Napló - 2015. évi tavaszi ülésszak
2015. március 9. hétfő (54. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
1016 fel? Hát most miért nem vagyok én olyan nagykorú, mint a szavazáskor, hog y eldönthessem, mit akarok én tenni vasárnap?” Én azt gondolom, hogy ezek az idézetek jól tükrözik azt, hogy mit okoztak önök több százezer magyar édesanyának és családanyának. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. A következő napirend utáni felszólaló Ikotity István képviselő úr, LMP: „Székely szabadság napja” címmel. Ötperces időkeretben öné a szó. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Olyan alkalomból ké rem az önök figyelmét, amely egyszerre tartozik a magyar történelem szomorú, nagy napjaihoz s a jelenhez, az erdélyi magyar közösség megmaradásának kérdéséhez. A székely szabadság napjára szeretném felhívni a figyelmüket, emlékeztetni erre önöket. Minden é v márciusában ráébredhetünk, hogy milyen méltatlanul keveset tudunk egyáltalán 1854 székely mártírjairól, azokról a hősökről, akik nem törődtek bele az elnyomásba, akiknek a hó, a csend és a halál légkörében volt merszük és hitük ellenállni. Öt évvel a vil ágosi fegyverletétel után, öt évvel az aradi kivégzések után Magyarország ismét jelét adta, hogy nem fogadja el a Bachrendszert és a Habsburgabszolutizmus szolgaságát. Megmutatták: a szabadságért, jogegyenlőségért és a nemzeti önállóságért vívott harcot leverhette az oroszosztrák túlerő, de a nemzet csak szunnyadt, a hamu felszíne alatt pedig ott pislákolt a forradalom parazsa. A Makk József tüzérezredes által szervezett nemzeti felkelés gondolata Erdélyben, Székelyföldön hullott a legtermőbb talajra. Vá rosi polgárok, kisnemesek, értelmiségiek egyaránt őrizték a hitet, hogy a szabadság kivívható, a haza felszabadítása pedig reális cél. Nem rajtuk múlott, hogy máshogy történt. Soraikba áruló férkőzött, a résztvevőket letartóztatták, és sokukat 1854 tavaszá n kivégezték. Megindító fejezete ez a történelmünknek önmagában is, de különös súlyt és jelentőséget ad az idei évfordulónak az elmúlt évek és hónapok méltatlan hercehurcája a román hatóságokkal. Ma már szabadon élhetünk a nyugateurópai államok családjána k egyenrangú tagjaként, sőt, e család tagja szomszédunk, Románia is, mégis ott tartunk, hogy erdélyi honfitársaink idén sem ünnepelhetik szabadon a székely szabadság napját. Legfiatalabb képviselőtársaimat leszámítva mind jól emlékezhetünk az 1980as évek puha diktatúrájára, amikor adminisztratív zaklatással, mondvacsinált okokkal igyekeztek ellehetetleníteni az ellenzéki kezdeményezéseket is. Székely barátaink elmondása szerint nagyon hasonló a helyzet most a határ túloldalán is: adminisztratív eszközökkel , például a forgalom akadályozására hivatkozva tiltják be a székelyek megemlékező menetét. Ez történik idén is, ez történik jövőre is. De miért? Azért, mert az elmúlt években a székely szabadság napja összeforrott a területi autonómia igényével és a tervez ett közigazgatási reform elleni tiltakozás ügyével. E reform ellen szót emel Erdélyben mindenki, aki tiszteli a közösségek, kultúrák integritását. Ez az úgynevezett reform szétcincálná a magyarlakta járásokat, és ezzel újabb lökést adna az asszimilációnak, a magyar közösségek el- és beolvadásának. Ebben az ügyben mi sem maradhatunk némák. Ki kell mondanunk, tisztelt képviselőtársaim: aki akadályozza az emlékezést, az a magyar közösség önazonosságához való jogát korlátozza. Ki kell mondanunk: akik akadályozz ák a jogos követelést az autonómia ellen, azok árkokat ásnak az erdélyi nemzetiségek közé, azok a XX. és a XIX. század válaszainál nem tudnak jobbat a ma kérdéseire. Márpedig a magunk mögött hagyott két évszázad katasztrófák sorozatát hozta minden erdélyi család, közösség és település számára. Nem térhetünk vissza e korba. Innen is nyomatékosan kérem a romániai hatóságokat, hogy változtassanak hozzáállásukon, mert ez megoldást nem ígér, ellenben további komoly feszültségek forrása lehet. 2015ben ugyanis a Kárpátmedencében nem lehet elvitatni az önazonossághoz való jogot. Éppen úgy nem lehet ezt
