Országgyűlési Napló - 2014. évi téli rendkívüli ülésszak
2014. december 23. kedd (42-43. szám) - Az Országgyűlés 2. téli rendkívüli ülésének megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
142 (8.20) Ő a sajátjait képviseli, és ebben igaza van. Csak rajta kívül van más is. És ezt neki is és - bármennyire is fájdalmas önöknek - ezt önöknek is tudomásul kell venni. Nekünk meggyőződésünk (Dr. Vadai Ágnes: Nem vesszük!) , hogy ez a mindenki számára elérhető rendszer mindenki számára olcsóbb, mindenki számára hozzáférhetőbb, bármilyen furcsa fogalom ez önöknek, mindenki számára egyenlő feltételeket biztosít ennek az igénybevételére. Kérem, emlékezzenek erre a mai vitára majd egy év múlva, amikor áttekintjük ennek az egy évnek a tapasztalatait, és meglátjuk, hogy kinek miben jött be a prognózisa, kinek és mennyibe n volt megalapozott vagy megalapozatlan a véleménye. (Dr. Harangozó Tamás Attila: Miért nincs itt a Fidesz? - Dr. Schiffer András: Hol a Fidesz?) Úgyhogy egy év múlva viszontvárom önöket ennek a témának a vitájára itt és ugyanitt és önökkel. (Szabó Timea: Költsetek kevesebbet stadionokra, akkor nem kell toldozgatni a költségvetést!) Köszönöm figyelmüket. (Dr. Rubovszky György, dr. Rétvári Bence és L. Simon László tapsol.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselő csoportjából napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szél Bernadett képviselő asszony: „Egy újabb sarc” címmel. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő asszony! DR. SZÉL BERNADETT ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt egy szem Képviselő, ott a kormánypárti padsorokban! Körbenézve ezen a teljesítményen, amit önök most letettek az asztalra (Bangóné Borbély Ildikó: Kétharmaddal!), úgy tűnik, igaz az az ígéret, amit önök megtettek a Házbizottságban, hogy nem fognak eljönni err e az ülésre. Teszik ezt azért, mert gyávák ahhoz, hogy megvédjék a saját javaslatukat, teszik ezt azért, mert nem képesek kiállni azért az igazért, amit a kormány úgy gondol, hogy az helyénvaló, és önök nem vállalnak sorsközösséget a magyar emberekkel, a m egsarcolt magyar emberekkel. Innentől elkezdve, én azt gondolom, hogy a FideszKDNPnek ez az üzenete most karácsonykor a magyar emberek számára, hogy velük semmilyen szinten nem hajlandóak sorsközösséget vállalni (L. Simon László: Demagógia!) , és nagy ívb en tesznek arra, hogy hogyan sarcolják meg a magyar embereket. Mégis, kit képviselnek önök, tisztelt képviselőtársam, ott, egy szem magában a kormánypárti padsorokban?! Mindenki lásson azért tisztán: az ellenzéknek azért volt fontos ez az ülésnap, azért vo lt fontos, hogy beszéljünk erről a javaslatról, mert világosan látjuk, hogy miről van szó. Egész egyszerűen a kormány belekezdett egy ötletkormányzásba, és egyszer csak úgy döntött, hogy megadóztatja a munkába járást, az iskolába járást, megadóztatja a mag yar emberek mobilitását. Én azt gondolom, önök is tudják, hogy ez teljes mértékben járhatatlan út. Pontosan azért vannak itt egy szem magukban, mert pontosan tudják, hogy ez az a pont, ami után nem fognak tudni a magyar emberek szemébe nézni. Tisztelt Álla mtitkár Úr! Mégis milyen prognózisokról beszél? Önöknek nincsen hatástanulmányuk, nem volt egyáltalán egyeztetés szakmai szervezetekkel, sorra jönnek ki a tiltakozások mértékadó szakmai kamaráktól, polgármesterektől, a saját embereiktől. Senkivel nem egyez tettek önök! Miről beszélnek, milyen prognózisról? Önök egyvalamit tudtak: hogy pénzre van szükségük, de azt nagyon gyorsan. Ugyanis, azért ne legyen kétségük, mindenki átlát itt a szitán, mindenki tudja, hogy az önök elsődleges célja itt a sarcolás, a köl tségvetés foltozása, bármi áron. Pedig jó lenne, tisztelt képviselőtársam, ott egy szem magában a kormánypárti padsorban, hogyha végre egyszer belátnák azt, hogy ami pénzbe kerül ennek az országnak, az a korrupció, az önök dilettantizmusa és az önök urizál ása. Ez az, ami pénzbe kerül nekünk. Nem az kerül pénzbe, tisztelt képviselőtársaim, hogyha elkerüljük a fővárost, nem az kellene, hogy pénzbe kerüljön, meg hogyha nem megyünk át az agglomeráción, a kistelepüléseken, ahol már amúgy is fuldoklunk.
