Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a gyermekek és kiszolgáltatottak fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
830 nem fognak ezért valamilyen formában meglakolni. Tehát ennek az érzésnek a fennta rtására mindenképpen szükség van, és már ezért is jó az, ha ezt bevezetjük a magyar jogrendszerbe. Mindazonáltal ezen indokok alapján is támogatjuk ezt a módosítást. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Ismételten üdvözlöm önöket. Folytatjuk a munkát. Gúr Nándor képviselő úr következik, MSZP. Parancsoljon! GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, nagyon sok pontban egyetértve, megpróbálok nagyon sok ismétlésbe nem b ocsátkozni. Azt szeretném mondani, hogy számomra nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Selmeczi Gabriella jegyzi ezt az előterjesztést. Azt hittem, hogy vele majd akkor találkozom előjegyzések kapcsán legközelebb, amikor az egyéni nyugdíjszámlák ügyével fo gunk foglalkozni. De hál’ isten nem, van más téma is (Halász János közbeszól.) , és fontos téma is, ami az ő nevéhez kötődik előterjesztőként. Ezt szeretném megköszönni így személyesen is. Azt gondolom, hogy az az ügyhalmaz, amiről itt most elég régóta, oly an két órája eszmecserét folytatunk, valójában a mindennapokat… - megnyomorító? Hiszen olyan élethelyzetek sokaságát kialakító, ami gyakorlatilag olyan beavatkozások sokaságát kívánja meg, amely az én értékrendem, értékítéletem szerint akár a Btk. vonatkoz ásában is maga után vonhat olyan lépéseket, amelyek a maitól szigorúbb feltételeket hívnak életre. Nem mindegyikünk ért ezzel egyet, nyilván akár még a szocialista frakción belül sem, de más frakciók viszonylatában sem. Én sem azt hiszem, hogy a büntetési tételeknek a mindenképpeni emelése és növelése az egyetlen, ami megoldja a helyeztet. Nem. De azt hiszem, azt gondolom, hogy egymás mellé illesztve a soklábúság elve alapján a különféle lehetőségeket, megoldásokat, ez is segíthet abban, hogy visszatartó er őként is hathassék. Önmagában biztos, hogy nem. Önmagában a helyzet megoldásához nem vezet. (22.10) Az valójában, hogy olyan borzalmas állapotok hívódhatnak életre, amiről már itt Korózs Lajos is, de Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam is beszélt, hogy valójában a mérési, igazából nem is mérési, hanem a jó értelmű feltételezési adatsorok figyelembevétele mellett 250300 esetből nagyjából tíz jut el odáig, hogy a felszínre jut, és a következményekkel párosítottan meg egykettő az, ami a végkifejletig elme gy, és szembe is kell nézni az elkövetőnek az elkövetés tényével, ez borzalmas. Ez borzalmas, mert 250300 eset gyakorlatilag elesik, tudomást sem szerzünk róla, nincs következménye, miközben a végén egykét eset példaértékűen, gyakorlatilag büntetési konz ekvenciákkal párosul. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. Változtatni kell a tekintetben is, hogy egyrészt el kell tudni jutni oda, hogy a feltárásnak az intenzitása valamilyen formában növekedjék. Számtalan szó esett itt ma arról, hogy persze nyilván a kiskorú esetében hogyan és miképpen képzelhető el, amikor - az előbbi megszólalás kapcsán - az öt év alatti gyermekek, akik tíz százalékban érintettjei az ilyen elkövetett sérelmeknek, igazából nem is tudják, hogy mi történik velük. Nyilván ennek a feltárásában csak a közösség erejében lehet bízni. Tehát abban, hogyha az emberek önmaguk nem félnek attól, hogy ilyen eseteket érzékelve, már azt nem is merem mondani, hogy látva, érzékelve eljutnak odáig, hogy nekik ott tennivalójuk van. Tehát hogyha nem jutunk el egyenként arra az állapotra, hogy ha ilyen torzókkal találjuk magunkat szemben, akkor beavatkozási kényszer feszüljön bennünk, és lépéseket foganatosítsunk, akkor ez a helyzet önmagában nem fog változni. Szerintem összességében a társadalom, az emberek sokasága tud a legtöbbet tenni ennek a helyzetnek a kizárása, minimalizálásának csökkentése érdekében.
