Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 20. hétfő (20. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a gyermekek és kiszolgáltatottak fokozottabb védelme érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
814 együttműködése vélhetően a módszertani ajánlások, szakmai protokollok ismeretének hiánya miatt nem valósult meg. Egy másik eset kapcsán, amikor halálra éheztettek egy kisgyermeket, a biztos álláspontja szerint szükséges a módszertani ajánlá sok körének bővítése, pontosítása, a jogszabályok felülvizsgálata. Sajnos azt látjuk, hogy a kormány számára nem kellően fontos a gyermekek védelme, legalábbis ezt mutatja, hogy miként egy nemrégiben megjelent jelentés rámutatott, a kormány által 2011ben elfogadott nemzeti felzárkózási stratégia megvalósításából indoklás nélkül elmaradt az iskolai szociális munka feltételeinek kidolgozása és bevezetése, pedig a prevenció, a pozitív iskolai klíma, valamint az időben érkező szakmai segítség jelentős szerepet játszik a kamaszkori problémák megelőzésében. Itt beszélnünk kell, többen elmondták, a gyermekvédelmi jelzőrendszerről. A települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata a gyermekjóléti szolgálat fenntartása, amelynek elsődleges szerepe a családba n nevelkedő gyermekek segítése, a veszélyeztetettséget jelentő helyzetek megoldása, a krízisben lévő családok megsegítése. Ennek érdekében a szolgálatok észlelő- és jelzőrendszert működtetnek az alábbi intézményekkel együttműködve. Most fel fogom sorolni, hogy milyen intézmények foglalkoznak ma Magyarországon ezzel: az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, a személyes gondozást nyújtó szolgálatok, így különösen a családsegítő szolgálat, a cs aládsegítő központ, a köznevelési intézmények, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a pártfogó felügyelői szolgálat, az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezet, a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, az egyesü letek, az alapítványok és az egyházi jogú személyek, a munkaügyi hatóságok. Itt fel kell tenni egy kérdést, hogy hogy lehet az, hogy ha ennyi szervezet foglalkozik gyermekbántalmazással vagy nők elleni, családon belüli erőszakkal, akkor hogy történhet meg az, hogy a szexuális bűncselekmények 99 százaléka felderítetlen marad, családon belül marad, látens marad. Nem elég, ha csak akkor lép a gyermekvédelem, ha már baj van. Szükség van a megelőzésre és a jelzőrendszer fejlesztésére is. A tapasztalatok azt muta tják, hogy hiába fejlett a védőnői rendszer Magyarországon, mégis újra kellene gondolni a védőnői rendszert, a gyermekjóléti rendszert és a civil szféra összefogását. Ráadásul a területi egyenlőtlenségek a védőnői ellátottságra is igazak, éppen ott a keves ebb a védőnő, ahol a legintenzívebb segítséget kellene adni a családoknak. Az UNICEF felmérése azt mutatja, hogy bár Magyarország viszonylag sokat költ ezekre a szolgáltatásokra, pontosan azért, mert ennyi intézmény foglalkozik vele, a gyerekek deprivációj ának szintje és aránya rosszabb, mint Bulgáriában vagy Romániában. A gyakorlat is azt mutatja, hogy hiába van közel 4 ezer védőnő és ugyanannyi szociális munkás, családok tömegei csúsznak bele nagyon nehezen kezelhető helyzetekbe. Mi lenne a segítség? - fel lehet itt a kérdést tenni. Vannak törvényi szabályozások, és elmondtam, hogy a jelzőrendszer fejlesztése és mindenféleképpen ezeknek az intézményeknek a mindennapos, folytonos együttműködése. De mit tehetünk a gyermekekért? Felte szem a kérdést, hogy a gyerekek tudjáke, hogy hova kell nekik fordulniuk, ha baj van, mert a legtöbb esetben azért marad látens, mert nem tudnak kivel beszélni, mert azt sem tudják, hogy valakihez fordulhatnak. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olya n szakemberek, tanárok, szociális munkások, ha már nagyobb gyerekekről beszélünk, az ombudsman, gyerekjogi képviselők, gyermekorvosok, pszichológusok, iskolapszichológusok, gyermekjóléti felelősök, vannak rendőrök, akikhez odafordulhatnak, ha baj van. Ma a zt látjuk, hogy azért ilyen magas a látencia, mert maguk a gyerekek sincsenek tisztában azzal, hogy vannak ilyen szervezetek, amelyek segítséget nyújthatnának nekik. Mindenféleképpen támogatni kell ezt a törvényt, csak a kormányzat figyelmét arra kell felh ívni, hogy ez nem elég. Nem elég csak törvénnyel szabályozni, hanem igenis ennek a nagyon sok intézménynek, amelyeket felsoroltam, mindennap működnie kéne, és együttműködnie kéne pontosan
