Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 14. kedd (19. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a 2013. évi zárszámadásról - Magyarország 2013. évi költségvetése végrehajtásának ellenőr... - ELNÖK: - SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről:
610 Továbbra sem látjuk azokat a költségvetési vállalásokat, amelyek azt mutatnák, hogy a kormányzat végre foglalkozna a lakhatási szegénységb en élők problémáival. Az utóbbi években jelentősen nőtt azon fiatalok száma, akik nem tudnak elköltözni a szüleiktől, érezhetően kevesebb 35 évesnek van saját lakása, háza, mint pár évvel ezelőtt. A szociálpolitikához hasonlóan az ifjúságpolitika is áldoza ta az évek óta tartó folyamatos megszorításoknak. Az önkormányzati szektorban becslések szerint 100150 milliárd forinttal többet von el az állam, mint amennyit a feladatelvonás indokolt volna. (12.40) A 2013. évi költségvetés egy további lépést jelentett az önkormányzatiság lényegének és alapvető forrásainak felszámolása irányában. 2013ban elvették az szja helyben maradó 8 százalékát és a gépjárműadó 60 százalékát. Kifejezetten problémásnak tartjuk azt is, hogy a feladatfinanszírozás rendszeréről nem kész ültek hatástanulmányok és kiérlelt koncepciók, így félő, hogy a szakmai racionalitás helyett a központi költségvetési kényszerek érvényesülése a meghatározó. A túlnyomórészt önkormányzati és állami tulajdonban álló közműcégek az elmúlt két évben jelentős v eszteségeket szenvedtek el, amit nem is sikerült kigazdálkodniuk. Jellemzően felélték a tartalékaikat, elhalasztották beruházásaikat, sőt, sok esetben a helyi önkormányzatoknak kellett a zsebükbe nyúlni, kipótolandó a veszteségeket. A kormányzati pénzsziva ttyú következtében az önkormányzatok költségvetési támogatása 38 százalékkal csökkent 2013ban, és ezért folyamatosan próbáltak pénzhez jutni, sok esetben hitelfelvétellel. Budapesten ez a helyzet halmozottan igaz, mert a kormányzat nyíltan vállalja, hogy forrásokat von el a fővárostól, még az életveszélyessé vált 3as metró felújításához sem ad pénzt. Ha megnézzük, hogy a magyar társadalom mekkora veszteséget szenvedett el, azt látjuk, hogy Magyarország újkori történetében GDParányosan soha nem fordított ilyen keveset a magyar költségvetés az egészségügyre és az oktatásra. Mindeközben milliárdokkal többet költött a kormány propagandára, és minden eddiginél többet költött bürokráciára, a kormányzat gazdasági térhódítására. Ezek fájó számok, és azt mutatják, hogy a Fideszkormányzatnak fontosabb a ma, fontosabb mai hatalmi pozíciójának rögzítése, mint az ország jövője, mint az ország jövőjébe való befektetés. Ha megkérdeznénk országunk miniszterelnökét, hogy mit építsen a kormány a pluszban bevezetett adókból , sejthető a válasz: stadiont. A kormányzat 2013ban sem tudott másra gondolni, mint stadionépítésre. Pedig ha ezt a pénzt oktatásra fordítaná a kormány, akkor valójában hét éven belül megtérülne minden egyes forint. Kiművelt emberfőkkel tudnánk magas hozz áadott értékű terméket előállítani és szolgáltatásokat nyújtani. A fő kihívás tehát nem csupán az, hogy alacsonyan tudjuke tartani a büdzsé hiányát vagy tudjae az ország törleszteni az adósságát, hanem az, hogy miben, milyen módon és mennyire vagyunk kép esek fejlődni, és ezzel mikor tudunk előrelépni a gazdasági fejlettség, a termelékenység és a bérek tekintetében. Sajnálatos módon a tavalyi év úgy telt el, hogy nem láttunk semmi biztatót, ami a következő évre stabilan és biztosan elmozdíthatná Magyarorsz ágon a beruházások mértékét arról a rendkívül alacsony mértékről, ahová süllyedt az elmúlt években. Összefoglalva: nem igaz az, hogy ma Magyarország jobban teljesít, legfeljebb néhány kormány közeli vállalkozónak megy jól. Az emberek 80 százaléka nem nyert semmit az egykulcsos adóval, a háztartások fogyasztása csökkent, a kis- és középvállalkozások pedig jószerivel csak egy kötelezően megvásárolandó pénztárgépet kaptak a kormánytól. A foglalkoztatási számokat csak a közmunka javítja, érdemi munkahelyteremté s nem történt. Az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának legnagyobb tragédiája, hogy soha nem látott jövedelemkülönbség jött létre a felső és az alsó jövedelemszint között. Az ország egyharmada mélyszegénységben él. Magyarország egy kaszárnyává, Matolcsy nemzeti tőkésosztályról szóló tündérmeséje pedig rémálommá, oligarchiarendszerré vált. A rossz kormányzás árát az átlagosan kevesebb, mint havi 500 euróból élő munkavállalókkal fizettetik meg.
