Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - A Magyarország Kormánya és Románia Kormánya között, a magyar-román államhatáron átvezető közúti kapcsolatokról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
549 A harmadik kérdés a magyar konzuli irodák megnyitása ügyében kialakult diplomáciai konfliktus. Erről azért érdemes beszélni, mert igazából egy kicsit azt lehet mondani, hogy példátlan a diplomáciatörténetben ez az intenzitású konfliktu s. A magyar diplomácia az ügyben azt sérelmezte, hogy Románia érdemi magyarázat nélkül utasította el a magyar igényt. Ezzel szemben a román külügyminisztérium szerint a döntés okairól egy hónappal korábban egy személyes audiencia keretében tájékoztatták a bukaresti magyar nagykövetet. Tehát arról beszélünk, hogy a román állam a magyar állammal olyan konfliktusba került a konzuli iroda megnyitásának az ügyében, amiben meghazudtolja a magyar kormányt, mondjuk, hogy azzal vádolja, hogy nem mond igazat. A román fél felveti a kölcsönösség és arányosság elvének az érvényesülését a magyar konzuli iroda megnyitásának a kérdésében, és nem is volt világos e tekintetben, hogy a magyar kormányzatnak pontosan mi is volt az ajánlata, hogy a nagyváradi és marosvásárhelyi k ét megnyitandó magyar konzuli iroda kapcsán mi az az arányossági elv, amit érvényesíteni szeretett volna. Nem tudjuk, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium miért kommunikált ebben a kérdésben, amit kommunikált, és egy kusza magyarázkodás támadt a két o rszág között, amely persze ebben a kérdésben is megmérgezte a két ország közötti kapcsolatot. Folytathatnánk a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyével. Patthelyzet alakult ki ebben a kérdésben is, holott az egyik legfontosabb romániai mag yar felsőoktatási intézmény magyar karáról beszélünk. Mint ismeretes, az egyetem szenátusának román többsége 2011ben elutasította az elfogadott tanügyi törvény kisebbségi vonatkozásainak alkalmazását. Tehát magyarul, egy Romániában meghozott kisebbségi ta nügyi szabályozásról van szó, amelyet a szenátus nem vezetett be. A törvény értelmében a magyar tagozatot bizonyos fokú önállóság illette volna meg a tanintézeten belül. A szenátus ezzel szemben viszont egy olyan egyetemi chartát fogad el, amely nem számol ezzel a magyar tagozattal. A chartát az oktatási minisztérium nem hagyta jóvá, annak kiigazítását kérte, az egyetem ennek ellenére nem ismert dokumentum alapján tartotta meg a belső választásokat. Szeretnék emlékeztetni ebben a Házban arra, hogy ebbe az ü gybe bukott bele az Ungureanukormány, de az új kormány és a kormányfő személyes közvetítése ellenére sem sikerült a kérdést rendezni. Ebben az ügyben sem láttuk a magyar kormány segítő közreműködését, közvetítő szándékát. A kérdés megoldására van preceden s. A kolozsvári BabeşBolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem létre tudta hozni az önálló magyar tagozatot, de ez az ügy máig megoldatlan. Nem gondoljuk persze, hogy most ezen szerződés keretén belül kell ezt rendezni, de azt gondolju k, hogy a magyarromán viszonyok tekintetében olyan fontos kérdésekről van szó, amivel igenis ebben a Házban foglalkozni kell, amelyet nem szabad a szőnyeg alá seperni. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyével is folytathatnánk, de garmadával áll nak azok az ügyek a magyarromán kapcsolatok viszonylatában, amelyek megoldandók. Itt a kollégium épületét visszaadta, majd visszavette a román állam, a restitúciós bizottság tagjaira pedig börtönbüntetést szabtak ki. Az erdélyi magyar politikusok koncepci ós perről, visszaállamosításról és a magyar kisebbségek elleni támadásról beszéltek ennek kapcsán. Azt gondoljuk, hogy itt olyan tisztázatlan helyzet alakult ki, amelyre a magyar kormánynak mindenképpen válaszolnia kellett volna. A bírósági ügy, ami ebből lett: 2012 júniusban a román bíróság nemcsak a visszaszolgáltatást nyilvánította jogtalannak, de a bizottság tagjait is börtönbüntetésre ítélte, mint ahogy ezt már korábban mondtam. Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás az Erdélyi Református Egyesület volt jogi tanácsadója, valamint Silviu Clim, a román igazságügyi minisztérium volt tanácsadója 33 év letöltendő börtönbüntetést kapott az ügy kapcsán. A magyar református egyházat 1,3 millió lej, tehát mintegy 90 millió forint kártérítés kifizetésére köte lezték. Ezek igenis húsbavágó ügyek. A magyar kormánynak ott kellett volna lenni ebben a kérdésben, ott kellett volna lenni az ártatlanul megvádolt magyar emberek mellett, vagy pedig a mai napig számon kellene kérni azt, hogy mi van az ártatlanul megvádolt és börtönbüntetésre ítélt magyar emberekkel. A romániai magyar közéletben
