Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. október 13. hétfő (18. szám) - Noël A. Kinsella, a kanadai szenátus elnökének és kíséretének köszöntése - SALLAI R. BENEDEK (LMP): - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
472 SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Értettem, igen, köszönöm. ELNÖK : …annak érdeké ben, hogy minél nagyobb csendben és rendben tudja elmondani a gondolatait. (Több képviselő elhagyja az üléstermet.) Parancsoljon, képviselő úr! SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót és köszönöm a lehet őséget. Nyilvánvalóan a napirend előtti leadásakor még nem tudtam, hogy a miniszterelnök úr is ebben a témában fog értekezni, ezért készültem, hogy a magunk részéről, az LMP részéről néhány gondolattal az önkormányzati választás kapcsán mi is, mint ahogy m inden más párt is megtette, megköszönjük a választásokon dolgozó és azokon részt vevő állampolgárainknak a sok munkát és a részvételt. Válaszolva többek felvetésére, akik az önkritikát hiányolták, el kell hogy mondjam, hogy ugyanakkor el kell gondolkoznia a parlamentnek, úgy a kormányzó pártnak kétharmad arányban, mint az ellenzékieknek, hogy vajon mi az oka annak, hogy az elmúlt választások legkisebb részvételét tudhatta az önkormányzati választás maga mögött. Mi lehet az oka annak, hogy szép, napos időben , amikor nem befolyásol időjárás, amikor tétje van a választásnak, már nincs az embereknek kedvük elmenni választani, és a legkisebb részvételi háttérrel bonyolódik le egy választás? A miniszterelnök úr részben kérdéseket vetett fel a frakcióvezető úr gond olataihoz is és többekre reagált. Elmondta azt, hogy a kormány miként tekinti teljes értékű embernek a közmunkát és a közmunkaprogramot. (Sic!) Azt nem értettem meg, miközben erről beszélt, hogy akkor hogy lehet, hogy a jövedelmében mégiscsak negyedértékű emberként kezeli a közmunkásokat és harmadértékű emberként, ha egyszer valóban a kormány így gondolja. Ugyanúgy feltette a miniszterelnök úr a kérdést, vajon minek köszönhető az, hogy ilyen magabiztos fölénnyel győz a Fidesz. Én a magam részéről tényleg na gy tisztelettel vagyok a Fidesz ezen teljesítménye iránt, nagy politikai teljesítménynek érzem, ugyanakkor nem érzem azt, hogy a baloldali ellenzék bénasága az önök sikere lenne. Nem érzem úgy, hogy ha a másik fél gyenge és szervezetlen, az pusztán az önök sikere lenne, mert önök csak éppen jobbak voltak valakinél, vagy rosszak közül lehetett picivel jobbat választani, és összességében az, hogy az ország jelentős részét a foglalkoztatással egzisztenciálisan függővé tették a rendszerüktől, ez nyilván megtere mti ezt a másfélmillió stabil szavazót, de az a kérdés, hogy ennek a fenntartására hogyan marad mód. Fazekas Sándor miniszter úrral együtt az a megtiszteltetés ért bennünket a tegnapi nap folyamán, hogy egy református egyházközségben orgonaszentelő istenti szteleten vettünk részt, ahol a tiszántúli református püspök arról beszélt, hogy Jézus Krisztus soha nem mondta a követőinek azt, hogy jó lesz az út, hogy könnyű lesz; soha nem beszélt arról, hogy minden sima lesz, boldogságot teremt és eredményt; és hogy nem hisz senkiben, aki mindig csak a jót ígéri, és nem bízik senkiben, aki csak a jót mutatja be. A miniszter úr is, és ott volt a túrkevei Fideszjelöltek jó része is, láthatóan osztották a püspök úr véleményét. Ugyanakkor nem bírtam másra gondolni, hogy vajon a püspök úr istentiszteleteiben nem a Fidesznek üzene ezzel, hogy csak a jót mutatja, csak a jót mondja el, ugyanakkor meg nem lehet arra felkészülni, hogy mi is lesz a következő három és fél évben (Dr. Fazekas Sándor: Fölényesen megnyertük a válasz tást Túrkevén!) vagy négy és fél évben vagy az önkormányzatok esetében öt évben. Mindez a lehetőség, ami megadatott önöknek, nyilvánvalóan okot ad a siker elismerésére. Ugyanakkor örömmel hallgattam ma a Kossuth rádióban, hogy egy olyan választás zajlott, amikor mindenki elégedett. Gyakorlatilag minden párt, amelyik megszólalt, elégedettségének adott hangot, mindenki boldog volt, úgy értékelte, hogy sikeres a választás. Gyakorlatilag elmondhatjuk mi is az
