Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 15. hétfő (40. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK:
3690 átadni az utánad jövő nemzedéknek a helyedet és a feladatot. Vállalhatod majd unokáid felügyeletét, hogy gyermekeid teljes értékű munkát tudjanak végezn i munkahelyükön. És nem utolsósorban ne beteg, megfáradt emberként legyél megtűrt a munkahelyeden, élvezd még egészségesen a jól megérdemelt pihenést. Nem felejtem el azóta sem ezeket az ígéreteket, mert félelmeimet ezek segítették legyőzni és meghozni a d öntést: igen, vállalom a munkát. Ma hol is tartok? Elmúlt harminc év, a fiatalságom ma már csak emlék. Egyre többször kell felkeresnem a háziorvosomat, aztán a szakrendelést. Semmi rendkívüli gond, csak a szokásos. Szemüveg nélkül már közlekedni sem tudok. A derékfájás mindennapos vendég, az ízületi fájdalmak kíséretében. A létrára is, a csövek közé is csak erős rákészüléssel tudok felmászni. A modern gépek kezelése egyre nehezebb. A hatósági vizsgák teljesítése is szinte egy egész embert kíván. Hallom a hí rt, hogy megszűnik a korkedvezmény. El vagyok keseredve. Hazudtak nekem, átvertek, hamis ígéreteket kaptam. Most, amikor teljesítettem az elvárásokat, és élvezhetném erőfeszítéseim jutalmát, akkor azt mondják, hogy nem. A kollégáimmal együtt évente 13141 5 hónapot dolgozunk, adtunk készenlétet, ügyeletet. Jöttünk dolgozni délután és éjjel is. Ha kellett, vasárnap is, karácsonykor, húsvétkor is dolgoztunk. Jöttünk nyáridőben és hóbanfagyban is. Gyermekeinket sokszor csak az ágyukban láttuk, gyorsan felnőtt ek, köszönhető feleségem gondos nevelésének és türelmének. Nem mehetek el korkedvezményes nyugdíjba? Munkanélküli fiamnak nem szabadul fel a helyem? Lassan már az üzemorvos is megkérdezi, hogy nem gondolkodom más munkakörben, mert nem kapom meg a következő évre az alkalmasságit. És ha nem kapom meg, akkor kirúgnak? 58 évesen hol kapok fizikai munkát, amit el is tudok majd végezni? Sorba állok segélyért, közmunkáért? Hát ennyit ért a fiatalságom, az erőm, az egészségem feláldozása? Most, amikor jogos jussoma t kérem, ajtót mutatnak: takarodj, büdös melós! Közben meg azt gondoltam, kérek valamit a kormánytól: hallgasson meg, hallgassa meg kollégáim kérését, ne dobjon minket az utcára, hagyja meg a nyugdíjkorkedvezményünket. Aztán jött a hír, hogy tárgyal a LIGA , de megint nélkülünk, rólunk akarnak dönteni. Pedig lenne miről gondolkodni, lenne miről tárgyalni. Mi lesz azokkal az 50 év fölöttiekkel, akiknek megromlott a látása, magas a vérnyomása, elkoptak az ízületei, elfogyott az ereje, mert a nehéz munkakörülmé nyek, a folyamatos műszakozás, az állandó túlórázás felemészti a szervezetét? A paksi emberek szava, véleménye ezek szerint semmit nem számít, csak a felelősségteljes munkájuk kell? Hát nem! A gerincem nem hajlik mindenfajta szélben. A melósé nem. Kiállok az igazamért, nem vagyok hajlandó befogni a számat. Itt vagyok most is, jöttem magamért és kollégáimért is. És eljövök máskor is, ha kell, mert a melós, ha megígér valamit, azt be is tartja. Kár, hogy nekem a korkedvezményes nyugdíjat nem egy melós ígérte meg.” Ezt a levelet nemcsak a Paksi Atomerőműben lehetett volna megírni, hanem a vasutas kollégák között is, meg a bányászok között is, meg a MOLos kollégák között is, meg a villamosenergiaipar számos területén és még sok más helyen. Gondoljanak bele, ke dves képviselőtársaim, ezek az emberek végigdolgozták az életüket, és holnap minden fideszes és kormánypárti képviselő ezektől az emberektől veszi el a korkedvezményes nyugdíjat, és emellett pedig kérik fel őket arra, hogy az erőműbővítésnél tegyenek meg m indent szakmailag, erejükön felül. Szerintem holnap nem szavazhatja meg a Fidesz ezt a törvényt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Ikotity István tapsol.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Demeter Márta képviselő asszony, MSZPképviselőcsoport: „Helikopterbeszerzés Gripenkottából” címmel.
