Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 9. kedd (38. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
3334 Nem javaslom, hogy a honvédség képességeit, harcértékét ilyen nyilvánvalóan alaptalanul járassa le. Kérem, hogy bízzon katonáinkban , bízzon a katonai vezetőkben, akik felelősek az Alaptörvény és a honvédelmi törvény alapján hazánk fegyveres védelméért. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ikotity István képviselő úr, LMPképviselőcsoport: „Ferenc pápa az EU Parlamentben” címmel. Megadom a szót, képviselő úr. IKOTITY ISTVÁN ( LMP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A katolikus egyhá zfő Európai Parlamentben mondott beszéde kapcsán különböző értékelések láttak napvilágot a hazai nyilvánosságban. Legtöbben a bürokratizmus és a multinacionális gazdasági érdekek érvényesítését bíráló mondatokat emelték ki, azt érzékeltetve, mintha Ferenc pápa mondanivalója a Fideszszabadságharc jogosságát támasztaná alá. Ezzel szemben azt gondolom, hogy az egyházfő gondolatainak áttanulmányozása után egy magát a keresztény értékek képviselőjének kikiáltó kormánynak inkább nagyon mély önvizsgálatot kellene tartania, keresztény szemszögből ugyanis szinte az összes lényeges témában alapos kritika illeti meg a 2010 óta folytatott kormányzást, legyen az a jogállamiság kérdése, gazdaságpolitika, szociálpolitika, oktatáspolitika, környezetvédelem vagy a munka vil ágát érintő kérdések. Vegyük hát sorra ezeket! Ferenc pápa a modern Európa egyik legfontosabb vívmányaként értékelte az emberi méltóságért folytatott küzdelmet, azt, hogy az európai közösség politikája középpontjába állította a szabadságjogok érvényesítésé nek kérdését. Az elvontnak tűnő szabadságjogokért való küzdelem persze elsőre nem sokakat hoz lázba. A politikusok egymás közti civakodásának tűnhet csak, de az egyházfő nagyon jól megvilágítja azt, hogy miért is fontos mégis ezeknek az értékeknek a képvis elete, mit is jelent ez gyakorlatilag. Elsősorban azt, hogy a hatalom nem lehet korlátlan, a mégoly nagy többséggel megválasztott törvényhozó sem tehet meg bármit, rá is vonatkoznak az emberi méltóságot védő alapvető értékek. A szabadságjogok semmibevétele és az azok védelmére létesített garanciák leépítése teszi kiszolgáltatottá az embereket, mert nem tudnak hova fordulni, ha elveszi a hatalom a nyugdíjukat, nem tud szembeszállni a hatalommal az egyén, ha a vállalkozását és ezzel a családja megélhetését eg yik napról a másikra ellehetetleníti a hatalom; vagy ha a földjeire teszi rá a kezét, vagy a nyugdíjmegtakarítását államosítja hirtelen. A gazdasági globalizáció nagy veszélye a nemzetállamok fölötti multinacionális vállalatok rettentő anyagi ereje, amive l szemben az egyes országok kiszolgáltatottak, és amiket csak egy jól működő demokratikus Európai Unió és nemzetközi összefogás tud megzabolázni. Idézem: „Nem szabad engedni a multinacionális érdekeknek, amelyek meggyengítik a demokráciát, és olyan uniform izáló pénzügyi hatalmi rendszerekké alakítja át, amelyek a háttérben rejlő erőket szolgálnak.” Jogosan merül fel a kérdés, hogyan áll ebben a kérdésben a magyar kormány, amely retorikájában ugyan multiellenes, de gyakorlatilag pártolja az EU és az USA közt i szabadkereskedelmi együttműködés bővítését, az a kormány, amelyik nem támogatta nemzetközi szinten a pénzügyi spekuláció megadóztatását, és amelyik stratégiai partnerségben áll a mulltikkal, és aktívan közreműködött a külföldi tőke idevonzása érdekében, a munkavállalói kiszolgáltatottság növelésében. Úgy gondolom, ezen a téren sem lehetünk büszkék a kormányra. Úgy gondolom, hogy keresztény szemszögből a legsúlyosabb kritika a szegénységpolitika, a szociális védőháló leépítése és a gazdagokat jutalmazó adó politika kapcsán érheti a kormányt. Úgy tűnik, Orbán Viktor kedvenc idézete a Szentírásból az, hogy akinek már van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Az elmúlt évek kormányzati politikája egy urizáló, kiváltságos ré teg helyzetbe hozásáról szólt a szegények hátrányára. A szegényebb rétegeket sújtja a kormány oktatáspolitikája is, amikor a tankötelezettség határát leszállítják, vagy amikor a
