Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 8. hétfő (37. szám) - Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) - a miniszterelnökhöz - „Önnek, miniszterelnök úr, volt esélye. Mit gondol, a mai gyermekeknek van?” címmel - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
3225 ELNÖK : Megköszönöm államtitkár úr válaszát. Kérdezem képviselő asszonyt, elfogadjae az államtitkári választ. DR. HOFFMANN RÓZSA ( KDNP ): Köszö nöm szépen. A 90es évek végén több olyan kutatási beszámolót lehetett olvasni, amely arról szólt, hogy Magyarország az önkéntesség tekintetében mélyen alatta van az európai átlagnak. Ezen a helyzeten egy olyan országban, amelyik olyan nagyságokat mondhat magáénak, mint Szent Erzsébet, aki az önkéntesség, az adakozás, a szegények segítése révén világhírnévre tett szert, ez tarthatatlan helyzet volt. Jó impulzus volt, valóban, az Európai Unió önkéntesség éve, akkor fogalmaztuk meg a köznevelési törvényben a közösségi munka kötelezőségét. Nagy örömömre szolgál, hogy azok a kezdeti fanyalgó hangok, akik nem tudták talán megérteni, hogy másokért tenni jó és szükséges egy egészséges társadalomban, mára elhallgattak. Köszönet illeti mindazokat a diákokat és pedagó gusokat, akik a közösségi munka (Az elnök csenget.) révén elvezetik ezt az országot abba az önkéntességbe, amire szükségünk van. Köszönöm szépen. Államtitkár úr, a válaszát természetesen elfogadom. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm, ké pviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő asszony az államtitkári választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! 15 óra 21 perc van, az azonnali kérdések tárgyalására térünk át. Bangóné Borbély Ildikó (MSZ P) - a miniszterelnökhöz - „Önnek, miniszterelnök úr, volt esélye. Mit gondol, a mai gyermekeknek van?” címmel Tisztelt Országgyűlés! Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: „Önnek, miniszterelnök ú r, volt esélye. Mit gondol, a mai gyermekeknek van?” címmel. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonyt illeti a szó. (15.20) BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! 1989ben a Képes Hétnek adott i nterjúból idéznék miniszterelnök úrnak. „Apró, kétszobás vályogházban nőttem fel, ahol fürdőszoba egyáltalán nem volt, de ez nem zavart. Persze ezt városi embernek hiába magyarázom. A faluban a szélső házban laktunk, mellettünk az erdő.” „A mélyszegénységb ől önerőből nem vezet út felfelé. A többség, a döntéshozók jelentős része is már csak a szegénység tüneteit látja, ennek alapján ítélkezik, de az odavezető utat nem vizsgálja.” - mondja Czibere Ibolya szegénységkutató szociológus. Egyáltalán ki a szegény m a Magyarországon? Ezek a családok nem csupán a fizikai nélkülözéstől szenvednek, hanem szinte teljes kirekesztettségben élnek, megfosztva a többség számára természetesnek tűnő jogoktól, egészségtől, oktatástól, biztonságtól, olyan alapvetőektől is, mint pé ldául a lakhatás biztonsága. Régen leírták már: az elnyomorodott életet kell néznünk, nem csak az üres pénztárcát. Vane esélye ma bárkinek kiverekedni magát ebből a helyzetből? Önerejéből biztosan nincsen. Mivel a mélyszegénység öröklődik, egymás utáni ge nerációk ebbe születnek, ebben nőnek fel, így nem tanulhatnak meg semmilyen módot, amely elősegítené ebből a kilábalást.
