Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Az üzletek nyitva tartásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
3153 Tehát, tisztelt Országgyűlés, megkérdezem a kormány kép viseletében és nevében kíváne Tállai András államtitkár úr felszólalni. (Jelzésre:) Igen. Államtitkár úr, megkövetem önt, és megadom a szót. TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Valljuk be őszintén, hogy a ké rdés felvetése, és most mindegy, hogyan vetjük föl, az üzletek bezárása vagy a munkavállalói érdekek védelme a vasárnapi munkavégzés esetén, ez érdekek harca, érdekek összecsapása. Érdekeké, mert nincs olyan ember Magyarországon, aki vasárnap ne járt volna már üzletben, és ne vásárolt volna, így ne tudná, miről van szó. Hát bizony nagyonnagyon sok munkavállalót és nagyonnagyon sok munkáltatót, vállalkozót érint a kérdés, tehát össztársadalmi kérdéssé vált lényegében ennek a törvényjavaslatnak az elfogadás a. Ha az érdekeket vizsgáljuk, akkor, úgy gondolom, először meg kell vizsgálni a gazdasági érdekeket. Meg kell vizsgálni a kereskedői érdekeket, az állami és a foglalkoztatási érdekeket. Meg kell vizsgálni, hogy a kereskedőknek ebben a kérdésben mi az érde kük. A kereskedők attól tarthatnak, hogy csökkenni fog a forgalmuk, ezáltal csökkenni fog az árbevételük, a nyereségük, a tőkéjük. Úgy gondolom, erre nyilván csak feltételezéseket lehet mondani, de azt hiszem, ésszerű érv és válasz erre a kérdésre az, hogy ha Magyarországon van egy vásárlóerőparitás, akkor attól, hogy valaki nem hét napon át tudja beszerezni a javait, hanem csak hat napon keresztül, az vélhetően ugyanannyit fog majd elkölteni. Tehát a kereskedői érdekek, úgy gondolom, nem abból a szempontb ól csorbulhatnak, hogy összgazdasági szinten kevesebb lesz a fogyasztás és az árbevétel, hanem esetleg vásárlói szokások alakulnak át. Ne adj’ isten, a kereskedők között még ösztönözhet ez a megoldás egy versenyt is. Esetleg még addig is eljuthatunk, hogy visszahat az árkérdésre, ami viszont a vásárlóknak lesz majd jó. Az állam szempontjából is fölvetődik a kérdés, hogy ha ez igaz lenne, akkor bizony kevesebb lenne a bevétel, különösen az áfabevétel, hiszen akkor a költségvetés nem számolhat annyi bevételle l, ha az emberek nem fognak ennyit fogyasztani. Mert ha nem fogyasztják el, vélhetően megtakarítják, és esetleg későbbi fogyasztásra gyűjtenek. Úgy gondolom, az állam ezt a kérdést nem vetheti fel költségvetési szempontból, tehát nem teheti ilyen szempontb ól mérlegre a döntést. És meg kell azt is vizsgálni, hogy mi a foglalkoztatói érdek. Tehát igaze az, hogy egy esetleges ilyen irányú döntés esetén kevesebb kereskedelmi dolgozóra lesz majd szükség, és úgy hat vissza a foglalkoztatásra, hogy bizony ezáltal sokan átmenetileg esetleg más munka után kell hogy nézzenek? Azonban, ha az első tétel igaz, hogy a vásárlóerő marad ugyanannyi, és ezt fogyasztásra költi, akkor vélhetően az, hogy időben rövidül a vásárlási lehetőség, de az eladott áru és szolgáltatás me nnyisége ugyanannyi, akkor vélhetően ahhoz ugyanannyi foglalkoztatottra van szükség. Tehát ebben a tekintetben, ha az első állítás igaz, akkor a foglalkoztatottság szempontjából sincs tartanivalónk; egyrészt. Másrészt pedig tudvalevő, hogy a kereskedelembe n eddig is jellemző a szakképzett munkaerő hiánya, tehát esetleg bizonyos átrendezés esetén nem jelenthet társadalmilag, országos, nemzetgazdasági szinten olyan problémát, ami külön kezelést igényel. Nagyon fontos kérdés a társadalmi érdekek felvetése, a v ásárlói szokások megvizsgálása. Egyáltalán az ellátási kérdés, hogy veszélyeztetie ez a magyar emberek ellátását, kereskedelmi árucikkekkel való ellátását. Nagyon fontos kérdés ez is. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben, ha a vásárlói érdekeket nézzük, t ehát azt, hogy kialakult egy szokás Magyarországon, vasárnap üzletbe menni és vásárolni, akkor bizonyára lesznek olyan emberek, akik ezt rossz néven fogják venni, hogy nekik vasárnap esetleg nem lehet majd üzletbe menni. És ha az egy pótcselekvésük volt, e setleg egy más tevékenység után kell majd nézni. Ha pedig valóban a vásárlás volt a jellemző, mert hallok olyat is, tudok olyat is, hogy egy egész család elmegy vasárnap vásárolni, és lényegében az egy kikapcsolódás, mert jó nézelődni, ismerősökkel is lehe t találkozni, és közben bevásárolnak. Hát, ez bizony érdeksérelem egy
