Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz):
3044 Szó nincs arról, hogy a két éve munkanélküli szakmunkás próbálkozna, hanem arról van szó, hogy nem tudjuk vidéken betölteni a háziorvosi praxisokat; az, hogy vidéki térségekben nyugdíjaskorú emberek látnak el ilyeneket, mert nincs már fiatal, aki el akarjon jönni egy tízezer alatti településre ilyen praxist gyakorolni. Tehát ezeket teljesen másképp látjuk. És nem abból adódik ez, hogy mi ellenzékiek vagyunk, hanem hogy más szemszögből nézzük ezt az országot. Azok a szavak, amelyek elhan gzanak legtöbbször, amelyeket tudomásul kell venni, a csalódottság, reménytelenség, kilátástalanság, az emberek túlnyomó többségét ez viszi külföldre, és nem a kalandvágy, és nem az az igény, hogy nyelvet tanuljanak, hanem az, hogy nem látják a lehetőségét . Nem érzem azt, hogy száz százalékban a Fideszkormányzás ezért a felelős, de azt igenis érzem, hogy önöknek most van történelmi szerepük abban, hogy ezzel a felelősséggel szembenézzenek, és tegyenek ez ellen. Ander Balázs képviselő úrnak nagyon sok gondo latával egyetértettem, amit elmondott. Ugye említette, hogy 8090 ezer forint bérből nem lehet megélni, és azért mennek ki, hogy több bér legyen. A döbbenetes az, hogy még a vállalkozói szektorban, a vállalkozások létrehozásával kapcsolatban is könnyebb ki nt minden. Egy ausztriai vállalkozás beindítása, egy kis- és középvállalkozás lehetőségének megteremtése is könnyebb. Nemcsak a vállalkozói szektor, hanem az a kezdeményező szektor, amely a motorja lehetne a magyar gazdaságnak, az is kimegy, mert könnyebb feltételeket talál kinn, és ez egy komoly probléma. Ikotity István képviselőtársam reagált részben Manninger Jenő képviselő úr gondolataira. Igen, én is teljes mértékben azzal értek egyet, hogy nagyonnagyon gyenge érvrendszer az, hogy másutt még rosszabb, tehát hogy Romániából még nagyobb a kivándorlás, vagy hogy vannak olyan európai országok. Tehát nyilvánvalóan nem ebből kellene kiindulnunk, hanem abból, hogy hová tartunk, hová szeretnénk tartozni, és milyen társadalmat képzelünk el. Annak idején, aki Jó kait olvasott kötelező olvasmányként, ismeri azt az időszakot, ami a reformkorban volt jellemző, amikor Magyarország vagyonos arisztokráciája, tőkései, gondolkozók kimentek Párizsba és Londonba, és valóban hazatértek, mert itthon volt a birtok, itthon volt az, ami a hátterüket megteremtette. Most, akik kimentek, azok jelentős részének már nincs semmije, nincs termőföldje, nem jutott soha családi házhoz, nem teremtették meg neki azt a munkahelyet, ahová hazajönne. Nagy részük már azt nézi, hogy a családot ho gy tudja kivinni. Ez az a felelősség, amivel szembe kell nézni, és ez az, amire a megoldást kell keresni. És mikor a megoldást keressük, abban az esetben a költségvetés egy tipikus példája annak, hogy azt kell néznünk, hogy amennyiben fontos lenne önöknek ez a probléma, a költségvetésben mely tételek azok, amelyek ezt a célt szolgálják. Ha építünk még két stadiont, hány ember fog hazajönni? Ha tőkésítjük valamelyik bankot, hány ember fog hazajönni? Mi az az intézkedés, ami azt a célt fogja szolgálni, hogy h azavonzzunk embereket? Mert ez az, amit hiányolunk, és ez az, amit keresünk mind az önök mondandójában, mind a költségvetésben, mind pedig a jogszabályalkotási munkában. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiból.) (A jegyzői székben Móring József Attilát Földi László váltja fel.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Kétperces kör következik. Elsőként megadom a szót Gyopáros Alpár képviselő úrnak, Fidesz. Parancsoljon! GYOPÁROS ALPÁR ( Fidesz ): Köszönöm szépen, elnök úr. Teleki képviselő úr szavaira reagálva ann yit még az okok kapcsán engedjenek meg nekem, hogy elmondjam, hogy - a 2011es évet, illetve a 20112012es évfordulót
