Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
3035 Ebből adódóan azt gondolom, van felelőssége a mostani kormánynak, mégpedig az a felelőssége, hogy ma a vitanap végén, amikor összegzi a kormány a hozzászólásokat, akkor monde oly an alternatívákat a kint élőknek, amelyekkel lehetőséget biztosítanak az itteni munkavállalásra. És nagyon fontos szó az én értékrendemben, hogy a családok összetartozását megpróbáljáke erősíteni azokkal a kormányintézkedésekkel, amelyeket be szeretnének a következő időszakban vezetni. Igaz, hogy én nem látom a 2015ös költségvetésben ennek a pénzügyi vonzatát, de bizonyára megadják azokat a válaszokat, amelyekre azok a fiatalok, kint dolgozók kíváncsiak, és amelyek visszahozzák őket Magyarország valóságáb a. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Soron következik Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselője. Parancsoljon! ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos minden napos történet, hogy: „Mikor jössz már haza, bátyus?” - kérdezi két kisfiam feleségem öccsétől, amikor Skypeon beszélgetnek. Sógorom megpróbálja elviccelni a választ, de amikor nem a gyerekekkel beszél, akkor nem köntörfalaz, keserűen kérdezi, hogy miért is telepedne haza. Valószínűleg ezt a lépést nem fogja megtenni. Miért nem? Mert 8090 ezer forintért - amit itt keresett szakmunkásként, amiből megélni, tervezni, családot alapítani nem lehet - egészen egyszerűen nem éri meg hazajönni. És az a nagy szörny űség, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a DélDunántúl régiójából még 50100 ezer, zömmel fiatal, képzett, nagyon agilis gazdasági menekültünk is így van, akik a rendszerváltást kisiklató kormánypártok jóvoltából ragadtak vándorbotot, azért, hogy elker üljék azt a gazdasági, szociális ellehetetlenülést, ami bizony egzisztenciális vágóhidat jelentene a számukra. Tehát szó sincsen arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a somogyi, a tolnai vagy éppen a baranyai fiatalok a miniszterelnök szerinti kalandvágyu k kiélése után hazajönnének. Felháborító, hogy állandóan a humán erőforrásról beszélő állam mulasztása okán nem vagyunk tisztában olyan alapvető dolgokkal, mint a kivándorlás pontos számai, a kivándorlás intenzitása, annak tendenciája vagy éppen a régiós s ajátossága. Ráadásul nincsen jól körvonalazható stratégia az egész folyamat lassítására, megállítására, valamint a kint született magyar gyerekek asszimilációjának csökkentésére. Márpedig, ha ezek a káros folyamatok így mennek tovább, akkor a maradék 93 ez er négyzetkilométernyi ország a képzetlenek, a betegek, az idősek, a munkanélküliek államává válik, ami fenntarthatatlan és törvényszerűen összeomláshoz fog vezetni. Még hangsúlyosabban igaz lesz egyébként ez a sok tekintetben az északkeletmagyarországi r égióra emlékeztető déldunántúli megyékben is, tehát Somogyban, Tolnában, Baranyában, ugyanis a magas hozzáadott értékű gyártás illúzióvá válik, az elmaradott gazdaság konzerválódik, és kidolgozott cselekvési stratégia nélkül megvalósul a Világbank hiénáin ak a terve, jóslata, ami szerint elég ide 56 millió magyar, nyilvánvalóan az is csak cselédnek. Somogy megye tízévente a lakosságából elveszít egy siófoknyi tömeget. A 246 településből most már száznál is több a kihalás útjára lépett, és mindezt tetézi fi ataljaink elvándorlása. Minden szülésre háromnégy halálozás jut, amiről már nagyon sokat beszéltem itt a Ház falai között. (13.20) Miért is van így? Csak azért, mert Koppány földjén lassan pannonpalesztinná válik az őshonos lakosság a sok ezer hektáros i degen vagy hazai kft.döbrögik által birtokolt nagybirtokrendszer szorításában. Választókerületem 80 ezer lakójából körülbelül 70 százalék falusi, de a foglalkoztatási és fizetési rangsorok végén kullogó térségünkben nyomát sem látni a népességmegtartó agr árpolitikának. A Jobbik jobbító szándékú javaslatait durván lesöprik, jogos panaszainkra pedig pökhendi arroganciával szoktak válaszolni.
