Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2999 országos átlag 18 százalék. Tehát az láthat ó, hogy a kivándorlók közül minden harmadik diplomás. Az ország értelmisége is elmenekül, nem csak a fiatalok. S ha esetleg azt is tudnánk mérni - bár erről nem olvastam, sajnos nem találtam statisztikát , hogy a kivándorló diplomások vagy szakmunkások, m agyar fiatalok közül hányan találnak a képzettségüknek megfelelő munkát külföldön, akkor ez az adat talán még riasztóbb és még sokkolóbb lenne számunkra. De ne csak ezekről a jelenlegi számokról beszéljünk, hanem próbáljunk meg ezekből a számokból kiolvasn i valamiféle jövőképet, távlatot. Szóba került már többször Magyarországon, hogy mi ennek az országnak a rejtett erőforrása. A Jobbik szerint az ország rejtett erőforrása ez a több százezer fiatal, őket kell hazahívnunk, hazahoznunk, és egy olyan országot kell teremtenünk, amely ezt a hazahívást lehetővé teszi. Nézzük, hogy milyen középtávú következmények várhatók a jelenlegi tendenciák, a jelenlegi számok ismeretében. Az első, amivel kezdeném, hogy a középosztály el fog tűnni. Mint alapvető társadalompolit ikai célban szerintem a Fidesz, az MSZP és a Jobbik is megegyezik abban, hogy széles középosztályra van szükség. De önök egy olyan középosztályt építenek jelen pillanatban, amely a lojalitáselvre épül. Felülről lefelé próbálják nyomni ezt a folyamatot, azt mondják, hogy az lehet a középosztály része, pláne a felső középosztály része, akinek a kormánypárttal lojális kapcsolata van; gondoljunk a trafikügyekre vagy a földügyekre. Ez egy felülről vezérelt középosztályépítési filozófia. A Jobbiké egészen más, m ondhatnám azt is, hogy pontosan az ellenkezője. Mi egy érdemelvű középosztályépítésben gondolkodunk, ahol alulról lefelé érdemelven, a lehetőségek kihasználásának elve okán lehet valaki a középosztály része és emelkedhet fel a társadalomban. Azt gondolom , hogy ez persze csak egy filozófiai különbség, de a fiatalok nem akarnak egy olyan országban élni, ahol politikai lojalitás alapján választódnak ki azok, akik előbbre tudnak jutni, és azok, akik nem. Ez a helyzet ráadásul a demográfiára is kritikusan hat, ezt talán nem kell mondanom, erről már beszéltek mások is. Egyetlenegy olyan szempontot emelnék ki, amit talán még senki sem. A jelenlegi demográfiai adatok riasztóak, de olyan kutatásról nem tudok, amely azokból a demográfiai jóslatokból, amikről beszéln i szoktunk, kivette volna azokat a fiatalokat, akik külföldre mentek, akár 100 százalékban, akár 80 százalékban, akár 50 százalékban, akár 30 százalékban. Tehát optimista és pesszimista jóslatokat vagy kalkulációkat számítva vegyük ki és nézzük meg, hogy a kkor mi lesz Magyarország demográfiai jövőképe az elkövetkezendő évtizedekben. Mert sajnos mondjuk ki, megvan a valószínűsége annak, hogy ezen fiatalok egy jelentős része nem fog hazatérni. És mi lesz akkor a társadalombiztosítással, mi lesz a nyugdíjrends zerrel, mi lesz az egészségügyi rendszerrel, mi lesz a szociális rendszerrel, ki fogja finanszírozni az oktatást? Ezek olyan kérdések, tisztelt képviselőtársaim, amikre önök nem tudtak megfelelő és megnyugtató választ adni. (10.40) És még egy szempont, ami ről szintén nem beszélt talán még senki. Tételezzük föl azt az optimista verziót, hogy minden fiatalt, aki ma külföldre menekült egzisztenciális, szociális okokból, haza tudunk csábítani - tételezzük föl. Ha ez bekövetkezik, akkor is meggyőződésem, hogy eg y olyan lelki, pszichés szindróma érte ezt a nemzetet, amit már nem lehet helyrehozni. És nemcsak egyéni lelki problémákról beszélek, hogy nagyszülők az unokáikkal vagy szülők a gyermekeikkel interneten, Facebookon, Skypeon tudnak csak kapcsolatot tartani , hanem a kollektív pszichénkben is, meggyőződésem, hogy nagyon súlyos sebeket okoz a jelenlegi helyzet. És nagyon nehéz lesz egy olyan társadalmat építeni, amelyet egy ilyen probléma szerteszét szakított, nagyon nehéz lesz nemzeti kohéziót, nemzeti összet artozást építeni. A család számára, a családok számára nagyon fontos a lakhatás, nagyon fontos a munkahely, az adókedvezmény, és ebben én elismerem az önök igyekezetét, programpontjait, javaslatait, törvényeit. De a legfontosabb egy család számára az együt tlét, hogy együtt lehessen a család, és ebben - lássuk be - nem tudtunk előrelépést elérni, és nem tudtak önök sem, kétharmaduk birtokában sem.
