Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 3. szerda (36. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - „A Magyarországról történő elvándorlás okairól és a folyamat megállításának lehetséges megoldásáról” szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2994 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első kérdés az ilyen vitanapok során mindig az bennem, aki már sokat megéltem ebben a parlamentben, hogy vane értelme ezeknek a vitanapoknak; mert persze jó lenne, ha lenne. De egy o lyan szerepbe belekerülni, hogy az ellenzék erőtlenül mondja az okosat és az elvárásokat, a kormánypárti képviselő pedig védekezni akar, vagy ne adj’ isten, a teljesítményét feljavítani akarja, ennek, egy ilyen vitának az égvilágon semmi értelme nincs. Abb an, ami itt napirenden van, ha nem is, mondjuk, az elvándorlás kapcsán, ebben már eleve van egy olyan értékítélet, aminek kimondásához semmiféle muníciónk nincs sem nekünk, sem önöknek, akik ezt a címet adják, hogy magyarországi elvándorlásról beszéljünk. Nézzünk szembe a tényekkel: azt sem tudjuk pontosan, hogy hány embert érint ez. Én felelős kormánypárti képviselőként szeretek nagyobb számokban gondolkodni, és azt mondom, akár egy kis megyényi népességet is érinthet, hogy legalább ilyen tekintetben ne vi tázzunk egymással. Tehát nem bagatellizálni és kisebbíteni akarom ezt a kérdést. Azt is tudom egyébként, más országok átmenetileg távol lévő munkavállalóinak számát ismerve, hogy egy ilyen keletközépeurópai összevetésben, amit Bánki Erik elmondott, a magy ar szám még viszonylag kicsi. Hogy ilyen szempontból ez értéke vagy kevésbé érték, ezt nem tudom, nem feltétlenül tekintem értéknek, hogy ez nálunk kicsi. A későbbiekben kitérek rá, hogy ezt miért gondolom. Az első állításom az, hogy elvándorlásról beszél ni - hacsak nem politikai szándékok motiválnak minket, és akkor már az egész vita értelmetlen - felesleges, mert azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a jó része kényszerből van ma távol, de ezeknek az embereknek a nagy része vissza akar és vissza is fo g jönni. Nekünk azon kell itt a parlamenti patkóban ügyködnünk, hogy ebből tényleg ne egy elvándorlás legyen, hanem ideiglenes külföldi munkavállalás. Hisz ezek a munkavállalók nagyon sokfélék. Migráció az európai térségben és nem csak az európai térségben mindig volt, és azt gondolom, mindig lesz is, és nemcsak az Európai Unió történetében, hanem régebbi történetekben is. Ha csak ezt a falat és gyönyörű épületet nézem és Steindl Imrére gondolok, akkor meg kell említenem, hogy egy egykori német migráns lesz ármazói tervezték meg ezt az épületet. Ha az államtitkár úrra tekintek, aki előttem ül, aki mostanában joggal és számomra felemelő módon sűrűn beszél a Hauszmanntervről mint egy nagyszerű tervről, akkor megint egy olyan egykori német migráns leszármazójár ól beszélhetünk, aki sokat tett ezért az országért. Tehát azt is mondhatnám, hogy valamikor a migráció iránya a mai európai centrumból a mi irányunkba is terjedt, amikor mondjuk, a németek tömegesen megtelepednek ebben a törökök által tönkrevert országban és építik ezt az országot. Ismerjük azokat az évtizedeket is, amikor a magyarok lehetőségeket keresve akár az Újvilág felé tömegesen mentek, és építették az Újvilágot. Tehát valahol ezt a jelenséget természetesnek is kell tekintenünk, ráadásul az Európai U nió értékrendjét ismerve ezek a mozgások Európában megkérdőjelezhetetlennek tűnnének. Éppen Anglia például ma egy olyan ország, amely ezt megkérdőjelezi. Az ember azt gondolná laikus módon, hogy ha a migrációnak én egy célországa vagyok, tehát felém jönnek a migránsok, beszéljünk Angliáról, a szocialista vezérszónok talán angol számokat, vélt vagy valós angol adatokat idézett legtöbbet, akkor az egy boldog állapot, hisz felénk jönnek; azért jönnek felénk, mert mi vagyunk a lehetőség. Lám, Angliában ez okoz mérhetetlen gondot és politikai viharokat, hogy sokan jönnek, és olyanok jönnek, akiket ők nem kívánnának. Anglia azzal fenyegetőzik, hogy kilép az Európai Unióból, ha nem tud ennek az európai szabadságnak, a munkaerő szabad áramlásának, a szabad mozgásnak valamilyen módon gátat vetni. Persze, nem a munkaerő zavarja az angolokat alapvetően, hanem a munkaerővel sokszor együtt járó és a szociális intézményrendszer értékeit igénybe vevő munkaerő vagy kevésbé értékes munkaerő. Tehát a megítélés ilyen szempontbó l is lehet sokszínű, hogy ahova mennek, az ott élők nem feltétlenül tekintik ezt olyan pozitívnak, mint ahogy mi ezt esetleg gondolnánk. Ha azt nézzük, a
