Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 1. hétfő (34. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
2843 Köszönöm szépen. Végezetül Sallai Benedek képviselő úr, LMP, napirendi utáni felszólása következik: „Nem mindegy, hogy ki őrzi a nyájat” címmel. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm szépen , elnök úr. És valóban nem mindegy. Nem kenyerem az oktatáspolitika, és véletlenül adódott így, hogy én is oktatáspolitikáról fogok egy kicsit beszélni. Ugyanis most, a múlt hét folyamán fejeződött be Magyarország egyik viszonylag furcsának nevezett képzés e, a magyar juhászképzés. A Debreceni Egyetemen, a Kaposvári Egyetemen és a szegedi egyetem hódmezővásárhelyi karán indult el ez a képzés szeptemberben, hogy egy 3 hónapos képzés formájában juhászokat képezzen. A döbbenetes az ebben a témában, hogy a magya r kormányzat az európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési alap forrásaiból kitűzte a magyar állattartás helyreállítását, érdemi forrásokat kíván ahhoz rendelni, hogy minél nagyobb arányban legyenek magas foglalkoztatási igényű állattartó telepek, és extenz ív legeltetési módszerek jöjjenek létre szerte a magyar vidéken, ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a tradicionális szakmáink eltűnnek. Eltűnik az a helyi tudás a helyi közösségekből, amely egykor meghatározta a mindennapjaikat. Eltűnnek a pásztorhagyományo k, eltűnnek a gulyásokkal, juhászokkal, kondásokkal kapcsolatos szakismeretek, és most már lassan azt sem tudjuk, hogy majd Székelyföldről hívunk be egyegy segítséget, mert nincs már segítség. Nem lehet úgy állattartást kitűzni célul, hogy nincs meg hozz á a megfelelő képzési anyag. Megmondom őszintén, hogy a felszólalásom egyik részében a tudásalapú társadalomról szerettem volna szólni, mert a magam részéről nagyon megütköztem azon, és nagyonnagyon bántónak ítéltem azt meg, mikor Schiffer András frakcióv ezető úrnak egy napirend előtti felszólalására Orbán Viktor miniszterelnök úr a tudásalapú társadalom igényére nagyjából annyit mondott, hogy Magyarországon munkaalapú társadalom kell, nem pedig fehérköpenyesek meg szemüveges emberek, akik nem a munkát szo rgalmazzák. Nagyonnagyon bántó volt ez a gondolat a miniszterelnök úr részéről, és azóta is tervezem azt, hogy egyszer ezért felszólalok amiatt, hogy a tudásalapú társadalom valós mikéntjére rámutassak. Ugyanis ez a képzés, ami most lezárult, ez a juhászk épzés pont egy olyan példa, hogy hogyan lehet munkaalapú társadalmat megvalósítani úgy, hogy ahhoz szakismeretet adok, és bármilyen szakmáról is legyen szó, megteremtem a hátterét annak, hogy lehetőség szerint az abban dolgozók minden olyan korszerű tudásh áttérhez hozzájussanak, amire a mai nap folyamán szükségük van. A juhászképzés az érintett egyetemeken nyilvánvalóan nem a bolognai folyamat Msc vagy Bsc karán zajlott, hanem egy oklevelet szerezhettek azok a juhtartó gazdák vagy azok a gazdák, akik juhtar tást terveznek a jövőben, hogy megismerkedjenek egyáltalán a modern takarmányozással; megismerkedjenek a Natura 2000es területeken fellelhető természetkímélő gazdálkodási módokkal; számot kapjanak arról, hogy a mai világ rettenetesen bonyolult állattartás i rendszerében a fülszámokkal, állatnyilvántartással kapcsolatos online kötelezettségeknek hogyan lehet eleget tenni. Kaptak ismeretet arról, hogy hogyan lehet a különböző, állatokhoz kapcsoló támogatásokat igényelni, és nyilvánvalóan a hagyományos á llattartási tudásba, az állategészségügybe, az inszeminátori tevékenységekbe is betekintést kaphattak a gyakorlatban. Ebből következik az, hogy ez a fajta képzés, amely gyakorlati ismereteket ad át, elméleti tudásra ösztönöz és valós igényekre támaszkodik, ez lehet a jövője annak a tudásalapú társadalomnak, amelynek a kiépítésére érdemi lépéseket kellene tenni Magyarországnak ahelyett, hogy erről a területről kifelé venné a forrásokat. Az a felnőttképzési irány, ami lehetőséget teremt arra, hogy a magyar vi dék gyökereit megteremtő tradicionális szakmáknak a tudását visszaszerezzük; az, hogy ezeknek a tradicionális foglalkozásoknak a szakmai háttéranyagát újból megismerhessük, ez még rendelkezésre áll. Nemcsak öreg juhászok vannak, akik tanítani tudnak, hanem néprajzi leírók, olyan emberek, akik leírták az összes csínjátbínját ezeknek a szakmáknak, és mindez gyakorlatilag nem került már bele a modern kori szakmunkásképzésbe vagy szakközépiskolai képzésbe. Magyarországon nincs szakmunkás juhászképzés, mint aho gy nincs olyan állattartó szakmunkásképzés sem, amely
