Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. december 1. hétfő (34. szám) - A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény és a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - RIZ GÁBOR (Fidesz): - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2804 Elmondtuk mi akkor a vitában, hog y mire van ehhez inkább szükség vagy emellett szükség. Szükség van stabil és kiszámítható, transzparens gazdasági és jogi feltételekre; proaktív, államilag is kedvezményezett és támogatott K+F tevékenységre; az egyszerűsített és biztonságos bányanyitás, ha tósági engedélyeztetés kialakítására; világos, gyors, mindenkire egyformán érvényes és gazdaságosan teljesíthető környezetvédelmi előírásokra; a bányászképzés kidolgozására és elindítására; valamint regionális bányászati klaszterek feltételeinek a kidolgoz ására. Ez az, ami nem köszön vissza ebből, pedig én úgy gondolom, hogy a kampány során, főleg mi, akik bányászvidékeken élünk, azért sokat hallhattunk arról, hogy ebben lesz tartalom. Volt ilyen kormányhatározat Borsodra is, volt ilyen Baranyára is, amelyb en a kormány hitet tett amellett, hogy fel kell mérni a magyarországi ásványvagyont, javaslatot kell tenni annak a kitermelésére, a jogi környezet megregulázására és a jogi környezet átalakítására - ez részben, én úgy gondolom, hogy most egészen jól sikerü lt ebben, hiszen a szakmai szervezetek is nagyon sokat segítettek a kormánynak , és hogy el kell indítani a képzést. Viszont mögöttünk van a tapasztalat, és most házelnökünket fogom idézni, hogy sajnos az illúzióinkat a tapasztalatunk most már elég rendes en megnyesdesi. Látjuk, hogy elindítják a vájárképzést, picit kampányízűen, éppen az önkormányzati kampány finisében. Tizenkettő nehézgépkezelőt fognak képezni Komló városában, nem is mindegyikük lesz egyébként nehézgépkezelő, hanem lesz köztük olyan, aki karbantartó is lesz; mélyművelésű bányába nem fognak tudni lemenni. És most, amikor hitet teszünk amellett - amit a Törvényalkotási bizottság is elmondott , hogy a gazdasági és a társadalmi szerepét vissza fogjuk adni ennek a fajta nehéziparnak és ennek a fajta szakmakultúrának, akkor mintegy 30 nap múlva be fogjuk zárni az utolsó magyar mélyművelésű szénbányát Márkushegyen. Itt egy pillanatra hadd reflektáljak arra, amit államtitkár úr mondott a vitában. Azt mondta nekem érvként, amikor én felhoztam, hogy mi történik azokkal a helyekkel, ahol van egy monokultúra, ami egy nagyiparra épült, és mindenfajta szolgáltatóipar, a bánya körüli szatellit cégek látták el munkahelyekkel a város lakóit, akkor ön azt mondta nekem, hogy Oroszlány az nem Komló. Ez így van , nem is így hívják, teljesen más a neve. Ha az ipari szerkezetátalakítás tekintetében talán előrébb is járnak, de higgye el, hogy mi pedig a tapasztalatok terén járunk jóval előbbre. (20.20) 1999ben és 2000ben, úgy gondolom, hogy mi, komlóiak ugyanúgy v égighallgattuk ezeket az érveket: nem lesz baj - ezt mondták nekünk. Mindent meg fogunk tudni oldani, lesz ipari szerkezetátalakítás, a bányavagyont értékesítjük, a bányászokat átképezzük, vagy akit nem sikerül átképezni, nekik pedig tisztes megélhetést bi ztosítunk. Most így 1415 évvel ez után visszatekintve, úgy gondolom, hogy Oroszlányból még lehet Komló. Önöknek még mindig megvan arra a lehetőségük, hogy változtassanak ezen. Nem tartom jó érvnek azt, amit államtitkár úr mondott nekem a vitában, hogy az uniós versenyszabályoknak nem megfelelően, nem versenysemlegesen lehet csak támogatni bizonyos vállalkozásokat, így például a bányászati vállalkozásokat is. Ez két dolog miatt sántít az én álláspontom szerint. Az egyik az, hogy a bányavállalkozás majdnem m indenütt Európában állami vállalkozás. Több ilyen is van ebben az államban is, Magyarországon is, ott is beleavatkozik a versenybe az állam. Akkor, amikor koncessziókat két évre letiltunk, amikor a bányászati koncessziókat aligalig sikerül kiírni, és azok sem igazán sikeresek, akkor úgy gondolom, az önmagában is torzítja a versenyt; vagy amikor más koncessziókról van szó, amelyekbe belenyúl az állam, a kiskereskedelembe, vagy éppen a múlt héten tárgyaltuk, már nagykereskedelembe, egy egészen picikét sem za varja a magyar államot és a magyar kormányt az, hogy ezzel belenyúl a versenysemlegességbe. Miért pont itt, ahol 300 embernek 30 napja van arra, hogy egész egyszerűen megtervezze a következő életét, és hogy hogyan lesz ezután, azt végiggondolja? Én úgy gon dolom, államtitkár úr, még mindig van lehetőség, 15ig vagy 16ig, nem tudom, mikorra tervezik a költségvetés elfogadását, jelenjen ez meg egy sorban, és tolják ki. Ne hozzák az
