Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
2700 adatokat, akkor látni fogják, hogy azok a cégek, amelyekre önök szívesen hivatkoznak, tisztességgel fizetnek adót. Ez akkor is így van, ha az önök gazdaságpolitikájában éppen a világcsúcsszínvonalú általános forgalmi adóval kell ezt megfizetniük, de ez már egy másik része a történetnek és nem akarok ebbe belemenni. Csak egyszerűen értsék meg, hogy miről van szó; még egyszer mondom: nem fáj. ELNÖK : Most normál időkeretben Szatmáry Kristóf képviselő úrnak adom meg a szót. SZATMÁRY KRISTÓF ( Fidesz ): Köszönöm. Csak hogy egy mondatban reagáljak Varju képviselő úrnak, az áfát - de mindegy, nem megyek bele - máshogy fizetik meg. Tehát más fizeti meg az áfát, és más az, hogy nem fizetnek társasági adót. Viszont Sallai képviselőtársam felvetése már egy sokkal érdekesebb szakmapolitikai kérdésre vilá gít rá - aki ismeri ezt a piacot, az tudja , hogy nem fognake osztódni. Kérem szépen, nem biztos, hogy ez baj lehet. Elég, ha csak - maradjunk a neveknél, hiszen nincsenek olyan sokan a piacon - a Spar működésére gondolunk. A Spar Magyarországon kívül a világon mindenütt, ahol jelen van, franchiseként működik. Egyébként erre megy el a világ, és a Spar is errefelé megy el Magyarországon is. Tehát nem feltétlenül baj az, ha más struktúrában működik. Mert miről szól a történet? (Gőgös Zoltán: Ez nem baj.) N em baj, én is erről beszélek. Egy jó folyamat lenne, ha tulajdonosi oldalról, legalább üzemeltetési oldalról magyar családok vagy magyar közösségek üzemeltetnének. Ebből a szempontból teljesen mindegy lenne az, hogy annak milyen három, négy vagy öt betű va n kirakva a boltjára. Fölmerült itt a foglalkoztatás kérdése. Tisztelt képviselőtársaim, nem azért csökkent a foglalkoztatás a kereskedelemben, mert az elmúlt időszakban bármilyen beavatkozás történt volna ezen a területen, hanem azért csökkent, mert értel emszerűen a nagy eladótérre eső munkaerőigény kisebb lett. Azért csökkent a kereskedelemben foglalkoztatottak száma jó néhány ezerrel az elmúlt években, mert a nagy alapterületű üzletek előretörése volt megfigyelhető, ahol kevesebb munkaerő kell egy négyze tméterre. Lehet, hogy egyébként ők a legnagyobb foglalkoztatók, de önmagában az ő térnyerésükkel kevesebb embert kell foglalkoztatni a kereskedelemben. Itt nem esett szó róla, de sok vita folyik arról, hogy melyik lánc - függetlenül a három, négy vagy öt b etűsektől - milyen arányban forgalmaz magyar termékeket. Természetesen eljutnak hozzánk, képviselőkhöz is mindenféle lánccal kapcsolatban pozitív és negatív észrevételek, de minden kimutatás szerint a hazai láncokban jóval magasabb a magyar élelmiszerek ar ánya, mint például a hard diszkontokban. Itt körülbelül majdnem a duplája. A hard diszkontokban a legutolsó felmérések szerint 40 és 50 százalék közötti a magyar élelmiszerek aránya, míg a hazaiaknál ez valahol 7080 százalék között van. Nem száz százalék ott sem, természetesen ott is van külföldi termék, de a magyar termékek aránya jóval magasabb. Teszem hozzá, hogy van egy kedvező folyamat a magyar gazdaságban, és talán itt az ideje, hogy arról is ejtsünk néhány szót, hogy itt nem klasszikusan valamifajta multiellenességről van szó. Aki a kereskedelemben dolgozik, dolgozott, ismeri ezt, és azok nevében nyugodtan el tudom mondani, hogy a Magyarországon megtelepedett nagy nemzetközi láncok nemcsak negatívumot, hanem nagyon sok pozitívumot is adtak a magyar k ereskedelemnek, fogyasztási kultúrát, kereskedelmi kultúrát, értékesítési modelleket hoztak, minden más negatívum mellett is, amit eredményezett az itteni működésük, a piac beszűkülésétől kezdve jó néhány más területen. Tehát természetesen nem fekete vagy fehér a dolog. Arról van szó, ami itt elhangzott, hogy egy kiegyensúlyozott, az erőfölénnyel való tudatos vagy akaratlan visszaélést próbálja ez a törvény azzal, hogy rákényszeríti a pozitív gazdálkodásra a cégeket, valamilyen módon megoldani. Egyébként te rmészetesen egy vitában vagyunk benn. Minden képviselőtársamat arra kérem, hogy ha van jobbító szándéka a tekintetben, hogy hogyan lehet ezt életszerűbbé tenni, akkor ne türtőztesse
