Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvénynek a tisztességes piaci magatartás megvalósulása érdekében a vállalkozások működésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2683 Ugyanakkor kimaradtak érdekességek a törvényjavaslatból, és remélem, hogy államtitkár úr majd valamifajta választ foganatosít e tekintetben. A korábbiakban a sajt óban hatalmas viharok kerekedtek akörül, hogy az úgynevezett Tescojáratszerű buszokat - most láncolattól függetlenül, mindegy, hogy hogy hívjuk őket - milyen útonmódon kívánja az előterjesztő vagy a kormányzat, ha nem is lehetetlenné tenni, de legalább e gy olyan helyzetbe hozni, hogy a magyar kisvállalkozót ne nyomják le még ezzel is, és a magyar kis üzemegységbe ne járjon kevesebb vásárló amiatt, mert az amúgy is erőfölénnyel és méretgazdaságossági fölénnyel rendelkező külföldi hálózatok hasonló ügyes tr ükkös eszközökkel, egyébként még különböző reklámmal kapcsolatos előírásokat is talán sértve, talán a határán billegve, de mindenképpen hátrányba hozzák a magyar vásárlót. Tehát itt érdemes lenne arra is választ találni, hogy ez miért maradt ki szinte telj es egészében az előterjesztésből. Arra a kérdésre kellene leginkább feleletet találnunk, hogy miért kezelik másképpen a beszállítóikat a nemzetközi élelmiszerkiskereskedelmi láncok KeletKözépEurópában, és miért kezelik őket máshogy egy kicsit nyugatabbr a, hiszen látható, hogy ez az erőfölény, ami a multihálózatok részéről adott, talán minden európai országban tapasztalható. Az ilyen mértékű kiszolgáltatottság viszont, amivel egyébként nemcsak a magyar vásárló találkozik, hiszen elképesztő fogyasztóvédelm i visszásságok tapasztalhatók még mindig az áruházakban, hanem a magyar beszállító és a magyar kisvállalkozó is, talán példátlan a világban. Elmondhatjuk nyugodtan, említette itt a vezérszónok úr is és az előterjesztő is talán, hogy a beszerzési ár alatti értékesítés egy visszaszorítandó forma. Azért itt a parlamentben szögezzük le, hogy jó sok éve tilos ilyen eszközökkel élni. Sokkal inkább azt látjuk, hogy a régi klasszikus eszközök, miszerint beszerzési ár alatt értékesítenek és polcpénzt szednek bizonyo s multicégek, visszaszorulóban vannak, és jellemzően új típusú, sokkal trükkösebb vagy akár átláthatatlan áthárítási formák jelentek meg. De azt látni kell, hogy amivel a kormányzat ezt a szektort próbálta terhelni, azt tulajdonképpen kivétel nélkül áthárí tották a fogyasztókra, beépítették az árakba, és semmiféle fogyasztóvédelmi eszközrendszert nem dolgozott ki sem ez a kabinet, sem az elődje, sem az állami felügyeleti rendszer annak érdekében, hogy ne a vásárlókon verjék el a port. Pedig az előző ciklusba n GaudiNagy Tamás képviselőtársam volt az, aki kiharcolta és a nagyon kevés átmenő ellenzéki módosító egyikeként elérte, hogy többszörösére emelkedhessen fogyasztóvédelmi problémákból adódóan is a hasonló multikra kiszabható bírság mértéke. Ugyanakkor azt látjuk, hogy hiába ment keresztül ez a módosítás, nem igazán élnek vele. Most már egy újabb irányvonal tekintetében akár az éves forgalom 1 százalékáig is lehet büntetni, de hát nyilván ez csak teoretikusan merül fel az utóbbi időszakban. Tehát még egysze r mondom, nem a beszerzési ár alatti értékesítés és nem a polcpénz a jellemző most már, nem érdemes tehát csak és kizárólag ezek ellen harcolni. A hatóságok vizsgálataira érdemes egy pillantást vetni, és észrevesszük azt, hogy jellegzetes eseteket képeznek azok, amikor egyoldalúan előnyös kockázatmegosztást eredményező feltételt írnak bele a szerződésbe, tehát értelemszerűen a beszállítók kárára történik mindez, és nem biztos, hogy ő magától ilyen szerződést írna alá. Ilyen eset az is, amikor azt rögzítik, hogy a szerződéstől csak az egyik félnek van joga elállni, vagy az, amikor feltűnően magas kötbért, esetleg ésszerűtlen határidőket kötnek ki. Nyilvánvaló, hogy nem saját választása az a magyar kisvállalkozónak, hogy ilyet ír alá. Látható, hogy a hatóságok sokszor vizsgáltak olyan költségtételeket, amelyek eredetileg a kereskedőt terhelnék, mégis olyan szerződés kerül aláírásra, hogy továbbhárításra kerül ez. Ilyenek például az üzlet létesítésével és működtetésével kapcsolatos költségek, de volt olyan szerz ődés, találtak olyat is, ahol a központi raktárból az áruházba való szállítás költségét is a beszállítóra terhelték, miközben az áru tulajdonjoga ekkor már régen átszállt a kereskedőre. Tehát itt már egy elszámolás előtti, de átvétel utáni állapotban vagyu nk, amikor totálisan tilos lenne hasonló eszközökkel élni.
