Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 26. szerda (33. szám) - A dohányipari vállalkozások 2015. évi egészségügyi hozzájárulásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2660 DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném megköszönni a törvényjavaslat előterjesztőjének, Szatmáry képviselő úrnak a tartalmas szavait és felvezetését. Ú gy gondolom, hogy biztosan kiemelt helyet fog ez élvezni a mutyiklopédiák mesefejezetében, ugyanis kevés olyan dologról volt szó, rögtön az elején, ami érdemben a törvényjavaslatról szólt volna, sőt sokkal inkább egy ex cathedra előadásnak tűnt, amit elmon dott, illetve jól illett abba a koreográfiába, mert nagyon az az érzése volt az embernek, hogy egy koreografált előadást néz, amelyben ön elmondja, hogy mégis milyen rossz hatása van a dohányzásnak, és rögtön jött rá egy államtitkári válasz, ami pedig az a dórészét rendezte, és a koreográfia nagyon abba az irányba mutatott, hogy ez egy báránybőrbe bújtatott farkas, ami előttünk van, és a báránybőr nem más, mint a társadalmilag mindenképpen méltányolható cél, a dohányzás káros egészségügyi hatásainak reparálá sa, visszaszorítása és az egészségügy helyzetbe hozása. Így tehát végigmenve a törvényjavaslat preambulumában szereplő megfogalmazásokon, kinyilatkoztatásokon, azt tudjuk mondani, hogy igaz, igaz, igaz. Csak ami utána jön tartalom, ott sejlik fel, hogy mir e is gondoltak igazán, és hogy ennek mi köze az egészségügyhöz. Tehát lebontva: a cél meglehetősen fontos, nagyon jó helyen tapogatóznak, és az egészségügynek valóban szüksége van erre a pénzre, bár nem tudom, hogy ez milyen számítások alapján került kiszá mításra, mert nem láthatjuk, hiszen azt saját maga egyénileg beterjesztette, társadalmi vitán nem volt, de úgy gondolom, a minisztériumnak, az államtitkár úrnak annyi rálátása van, hogy mekkora piacot kívánnak adó alá vonni. S hogy végül is mi ennek a törv ényjavaslatnak a farkasa, az rögtön abban áll, hogy nem volt semmilyen konzultáció az ügyben. Nyilvánvalóan le lehetett volna írni, hogy mit szólnak ehhez az egészségügyi szolgáltatók, az egészségügyi intézmények, és mit szólnak ehhez maguk a dohánykereske delemben érdekelt személyek. A másik, ami egy kicsit sanda gyanúra adott okot, ne haragudjon, hogy itt személyeskednem kell, az ön személye és a korábban a trafikügyekkel kapcsolatos érintettsége volt, ugyanis én nagyon nehezen tudom elképzelni, ahogy ön t udathasadásosan egy ilyen törvényjavaslatnak az előkészítésekor a saját családtagjainak egyik nap számolja a trafikban felmerülő hasznát és ezzel a dohányzást valamilyen szinten propagálja, a dohányzásból hasznot húz, majd este hazamegy és könnyesre sírja a párnát a dohányzásnak az egészségügyre gyakorolt hatásai miatt. Tehát én úgy gondolom, hogy önök egy álságos, egy hollywoodi kasszasikerreceptet követnek, ami nem más, mint hogy odatették az egészségügy jó témáját, az egészségügy jóirányúságát, a jobbító szándékát egy olyan szándék mögé és azzal burkolták be az önök adóztatási szándékát, ami nem más, mint az az ismert hollywoodi recept, hogy tegyenek bele kisbabákat, állatokat, és minden eladható. Önök is ugyanígy beletettek egy teljesen eladható témát, a mi ebben az esetben az egészségügy megsegítése, és ezzel bevezetnek egy olyan adót - és akkor rátérhetünk az adóra , amely adónak az egyik nagyon nagy kritériuma és nagyon fontos hátránya, hogy egyetlenegy évre szól. Nem akarom én itt azt mondani, hogy bá rkit is jobban meg kell sarcoltatni, vagy az ilyen különadók, akár szektorális ágazati különadók megfelelőek, illetve jók, de hát az egészségügyben nem egy évben szoktunk gondolkozni. Ha önök valóban az egészségügyet szeretnék helyzetbe hozni ezzel az egés zségügyi hozzájárulással, akkor rendszerszinten, tendenciában éveken keresztül kell gondolkozni. Az egészségügyben egy egyszeri segítség nem való semmire, egy kidobott peták. Viszont ha rendszerszintben gondolkoznak, ki tudja, hogy az a 1011 milliárd fori nt, amit prognosztizálnak, be foge ebből jönni, ha önök hosszabb időre terveznek, és azt mondják, hogy ez a hozzájárulás hosszú éveken keresztül megoldást tud jelenteni például olyan elmaradottságokra, ami a sugárterápiás intézeteknél egyegy komoly készü léknek a 800 millió forintos beszerzését fedezi, és Magyarország fel tudna zárkózni ezáltal az ön által emlegetett WHOs szintre, ahol ötven ilyen sugárterápiás készüléket várnak el Magyarországtól, és jelenleg 36 üzemel, tehát ha látnánk, hogy ezt a tende nciát folyamatosan fenn tudja tartani, a gépek megfelelő cseréjére, a dohányzás egészségkárosító hatásainak a csökkentésére vagy felszámolására ez alkalmas lenne, mert erre
