Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, a sportról szóló 2004. évi I. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról ... - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2557 áll amtitkár úr, aztán majd megbeszéljük - egy 56 évvel ezelőtti időszakban több településen működött falugondnoki szolgálat, mint ahogy most ez a törvénytervezet ennek a lehetőségét magában hordozza azáltal, hogy a 70 és 400 fő közötti településeknél tanyago ndnoki, a 400 és 600 fő közötti településeknél pedig falugondnoki rendszer működtetését jeleníti meg. Azt gondolom, hogy mivel a szolgáltatások és minden egyéb más nyilván ezekbe a kisebb közösségekbe nehezebben jut el, nehezebben telepszik meg, ezért mind en egyes létező eszközt, ami segítheti a helyben maradás erősödését, vagy a helyben maradás tényét, annak a kialakulását, azt nekünk, teljesen mindegy milyen politikai szegmens irányába helyezzük a történetet, célszerű fokozni, erősíteni. Éppen ezért azt g ondolom, hogy érdemes lenne tolni felfelé. Tehát nem behatárolni, hogy 600 fő a felső limit, hanem érdemes lenne tolni felfelé, hogy 1000 fő, 1500 fő. Nem tudom pontosan a számot megmondani, és nem tudom pontosan azt, hogy mi a jó, de azt érzem - és azt hi szem, jól érzem , hogy legalább olyan mértékig el kellene mozdulni, amit említettem egy számsor kapcsán az előbbiekben, ami azt jelenti, hogy a Magyarországon létező 3178 településnek több mint a felét érinti az ezer fő alatti települések száma, hogy eddi g legalább el kellene menni. Ha valamit javasolhatok megfontolásra, módosításként is, ha kell, akkor benyújtjuk - de nyilván, ha én benyújtom, majd önök felülírják egy szóhasználatkiegészítéssel, és akkor azt fogadjuk el, én arra is kész vagyok, csak azt szeretném mondani, hogy az lenne a célszerű, ha ebbe az irányba el tudnánk mozdulni. Azt gondolom, ezzel valamit segíteni lehetne ebben a kérdésben. (20.20) Amit a törvénnyel kapcsolatosan, van pozitív része is, azt is említeni fogom, de engedje meg, hogy egy picit többet beszéljek arról, amit én nem látok jónak, vagy igazából rossznak látok. Korózs képviselőtársam már szólt az idősotthonok belépési hozzájárulásának a kérdésköréről. Itt egy felső limitet, egy felső értékhatárt meghatároznak 8 millió forint összegben. Ha én jól számolom, nagyjából, hozzávetőlegesen, akkor ez körülbelül 70szerese a mai átlagnyugdíj összegének. Direkt nem a nyugdíj minimumának az összegéhez hasonlítottam, hanem az átlaghoz, annak durván a 70szerese. Gondoljuk el, hogy 70 nyug díj, az milyen idősávot, milyen időtartamot foglal magában; nagyjából hat évet. Hatévnyi átlagnyugdíjat is el lehet kérni azért, hogy ezt a bentlakási hozzájárulást valakivel megfizettessék. Szerintem ez torzó, szerintem ez olyan léptékű, olyan mértékű for rás, ami a mai magyar valósághoz illesztetten kezelhetetlen, elfogadhatatlan, arcpirító, és nem akarom folytatni és fokozni jelzős szerkezetek keretei között a történetet. Bocsánatot kérve, a fideszes padsorokból nézve, képviselőtársaim számára ez nem az, mert nem az a nagyságrend, ők úgy gondolják, én innen, ebből a padsorból nézve másként látom. Én úgy gondolom, hogy ez nagyonnagyon nagy pénz, olyan nagyságrend, amelyet az emberek, legkiváltképp pedig az idősödő korosztály, a nyugdíjas emberek képtelenek megfizetni. Azt a cinizmust meg, ami az Alaptörvény keretei közötti üzenetként fogalmazódik meg, hogy természetes, ott van a gyermek, majd ő álljon helyt, azt meg elvárni, azt gondolom, ma, abban a helyzetben, amikor igazából a saját létükért küzdenek azo k az emberek, akik úgymond nem a nyugdíjas létüket élik, és már nem gyermekként, hanem az aktív korú létüket élik, nem hiszem, hogy el lehet várni; vagy hát elvárni el lehet, csak azt gondolom, hogy arcpirító és orcátlan. A másik része ennek a történetnek az, ami szintén szóba került, amit egyrészt nem értek, vagy ha értem, akkor abszolút elítélem, nem tartom helyénvalónak, ami azt a fajta megkülönböztetést hordozza magában, hogy az állami fenntartású és ezzel szemben a civil és az egyházi intézmények keret ei között, az egyikben megengedi, hogy 100 százalékos mértékben, tehát a teljes létszám tekintetében gyakorlatilag fizetőssé tegye a szolgáltatás nyújtását, a másik oldalról pedig a civil és az egyházi intézmények kapcsán meg csak az 50 százalékát érintően adja meg ennek a lehetőségét. Azt hiszem, úgy fogalmazott képviselőtársam, hogy lefölöznek, de énszerintem teljesen helyesen fogalmazott, tényleg lefölöznek. Olyanfajta magatartásformát érvényesítenek, ahol önök akarnak kaszálni e tekintetben az állami in tézmények keretei között, a többiek meg majd csinálják úgy, ahogy
