Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
2531 Én azt szeretném tisztelettel javasolni, hogy ezek az iskolák vagy a fenntartó kisebbségi önkormányzat ezt nyugodtan ajánlhatja a maga intézményének, hogy vegyék irányadónak, de ha a törvényben kötelezően előírjuk, akkor innentől kezdve koherenciaprobléma áll elő olyan vonatkozásban, hogy akkor mi van az egyházi iskolákkal, az alapítványiakkal és így tovább. Tehát én csak szeretném jelezni, hogy nem valami rosszindulat munkálkodik ebben, hanem valamiféle jogalkotói logika és koherencia. A korhatárhoz kapcsolódóan pedig egyetlenegy statisztikát, ha megengednek. Olyan országokban 16 év a korhatár, mint Dánia, Írország, Franciaország, Svédország, Olaszország. Ennyit a fjordokról. Köszönöm szépen. (Szórvá nyos taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a normál időkeretben felszólalásra jelentkezett képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjá ból. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Dúró Dóra képviselőtársam alaposan kielemezte a törvényt, én csak egy apró részletről szeretnék beszélni. Apró részlet, de véleményem szerint jelentős részlet, és az én szakterületemet is érin ti: a gyermekvédelmi jelzőrendszer megemlítésre kerül ebben a törvényben. Nagyon jól tudjuk azt, hogy akár a lemorzsolódás veszélyének a kiküszöbölésére is egy tökéletesen alkalmas rendszer a gyermekvédelmi rendszer, vagy akár más, súlyosabb problémák kikü szöbölésére, esetleg még azt is mondanám, hogy bűncselekmények napvilágra kerülésében is jelentős szerepe lehet, és ehhez elengedhetetlen a jól működő gyermekvédelmi jelzőrendszer. A törvény említi, hogy a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok megszervezésé ért és ellátásáért, a gyermekvédelmi jelzőrendszerek, a köznevelési intézményhez kapcsolódó feladatai koordinálásáért a nevelési intézmény vezetője a felelős. Én értem azt, hogy felelőst kell találni akár a gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetéséhez is, u gyanis látjuk azt, hogy ennek a rendszernek a nem működése vagy alulműködése milyen problémákat okoz; akár, ha az utóbbi időben felkapott témává vált pedofil bűncselekmények, gyermekbántalmazások, zaklatások ügyét tekintjük, nagyon sok esetben azok a gyerm ekek, akik ilyennek akár a saját szülőjük által ki voltak téve, oktatási intézménybe jártak. Nagyon jól tudjuk azt, én is mint szociális szakember, aki gyermekjóléti szolgálatnál is dolgoztam, családsegítő szolgálatnál is dolgoztam családgondozóként, nagyo n jól tudom azt, hogy egy bántalmazásnak szemmel látható tünetei is vannak. (18.20) Ennek nem kell fizikai bántalmazásnak lenni, egy jól felkészült, tapasztalattal rendelkező pedagógus a gyermeken akár az iskolába lépéskor látja, hogy probléma van. Akkor v an probléma, ha ez a tapasztalt pedagógus, bár látja, hogy valami nincs rendben, nem él a kötelezettségével, és nem jelez akár a gyermekjóléti szolgálatnak, akár a gyermekvédelmi ellátórendszernek. Nagyon sok esetben az intézmény vezetője nem találkozik kö zvetlenül ezekkel a gyermekekkel; az ott dolgozó pedagógus, osztályfőnök az, aki naponta találkozik velük, tehát innentől fogva megkérdőjelezhető az, hogy kinek is a felelőssége az, ha ez a jelzés nem történik meg. Persze beszélhetnénk arról is, hogy az is kolai gyermekvédelmi felelős intézménye úgyahogy megszűnt. Én azt mondom egyébként, hogy igazából el sem indult, mert nem tartottam jó iránynak, hogy az alsó tagozatos tanítóra, elnézést a kifejezésért, rálőcsölték még pluszban ezt a feladatot, amit nagyo n sok esetben - és meg is tudom érteni, mert eléggé leterhelt volt a munkája révén - csak papíron végzett el, a szükséges és minimális elvárásoknak eleget tett, de nem igazán tudta a funkcióját érvényesíteni. Tudjuk nagyon jó l azt, hogy egy kormányrendelet alapján 2013. szeptember 1jétől az iskolai szociális munkás intézményének életbe kellett volna lépnie. Arról azért lehet vitatkozni, hogy ezt a gyerekjóléti szolgálaton keresztül kelle megvalósítani, vagy az iskolának a sa ját hatáskörén belül
