Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 25. kedd (32. szám) - A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
2433 Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! Ez egy szakmai törvény, a vitát is többségében szakmai vitának értékelem, ez az irány megfelelő, és azt gondolom, hogy helyes. Ennek a törvénynek vannak szakmailag előremutató részei, olyan dolgok, amelyekről már ellenzéki és kormánypárti felszólalók is szóltak. Nyilvánvaló, hogy az közös érdekünk - me rt nincs jobboldali Árpádházi falu és baloldali Árpádházi falu, hanem közös nemzeti értékünk van , hogy elősegítse ez a törvény, hogy minél több, az örökségvédelem hatálya alá eső emlékünk megfelelő módon feltárásra, konzerválására, a jövő számára bemut atásra kerüljön és kerülhessen. Én ezért nem is a törvény általánosságáról és egészéről kívánok beszélni, hanem egy olyan kérdésről, amely gyakorlati, hiszen a frakciónk vezérszónoka az általános képet fölvázolta. Arra teszek javaslatot az igen tisztelt Or szággyűlés kormánypárti és ellenzéki képviselőinek, hogy ebben legyen egy közös gondolkodás, olyasfajta közös gondolkodás, amely valóban szakmai vitát eredményez. Azt nem tudom ígérni, hogy ebből vita nem lesz, de nem kívánjuk mi ezt politikai síkra tereln i, kimondottan szakmai síkon tartani óhajtjuk. Arról van szó, hogy minden valószínűség szerint - vagy úgy fogalmazok, hogy nagyobb valószínűséggel lesz ez, mint hogy nem - egy olyan projektről kívánok szólni, amely az országunkat érinti, és nyilvánvalóan m ás, a létesítéséből fakadóan más oknál fogva igen jelentős vitákat fog kiváltani. Én azonban nem az alapvető funkcióról kívánok most szólni, hanem az örökségvédelmet érintő kérdéseiről. Arról van szó, hogy minden valószínűség szerint a megépítendő Déli Ára mlat gázvezeték az országunkat igen erőteljesen befolyásoló, részben energiagazdasági szempontokból meghatározó projekt, ugyanakkor kérem, gondoljuk együtt végig, hogy ez a nagyberuházás az országunkat délkeleti határán érve el, a déli megyék mindegyikét k eresztülszelve, több mint 220 kilométer után, délnyugati határmegyénél hagyja el az országhatárt. Magyarul egy olyan nagyberuházásról van szó, amely viszonylag ritka, páratlan, nem kell ahhoz túlságosan sok történelmi tapasztalat, illetve tanulmány, hogy l ássuk: folyómedreknél, illetve olyan területeknél, amelyek dokumentált források szerint is évszázadokon keresztül és évezredekkel ezelőtt is lakott volt, számos örökségvédelmi rendelkezés alá eső, eddig részben ismert vagy feltáratlan, a régészet által fel tárható objektumot hozhat elő. (L. Simon László: Így van.) Mégiscsak arról van szó, hogy nem egy fix helyen, mint egy nagy gyárüzem, nem egy olyan komplexum, mint tegyük föl, három nagy bevásárlóközpont, hanem igen hosszú területen, az előbb említettem, tö bb mint 220 kilométer hosszan, meghatározó sávszélességben kell elvégezni a feltárási munkákat. Nem kétséges az sem, hogy mivel ez nemcsak Magyarországot érinti, hanem egy nemzetközi vállalkozás - még egyszer mondom, most nem a gazdasági vonatkozásait kívá nom előtérbe hozni , vannak olyan határidők, határpontok, amelyek még csak nem is a magyar hatóságoktól függenek, hiszen értelemszerűen tőlünk délkeletre is meg tőlünk délnyugatra is érint országokat. A beruházó pedig - korábbi beruházásainak történeteit részben ismerve - nem az a vállalkozás, amely nagyon figyelemmel lenne más szempontokra, mint amit előre szerződésben rögzítenek. Azt akarom fölvetni, hogy ez a törvény kellően garantáljae azt a gyorsaságot és azt a szakmai alaposságot, amivel ha a Déli Á ramlat munkálatai megkezdődnek és belátható időn belül folynak, akkor a magyar történelmi múlt, a magyar örökségvédelem, illetve a föld alatt ismert vagy éppenséggel egyáltalán nem ismert régészeti lelőhelyek megfelelő színvonalon kerülhetnek feltárásra és konzerválásra. S mivel, még egyszer mondom, ez nem önmagában a mi országunktól függ, és látható, ismert vagy legalábbis ismerhető a nyomvonal, érdemes, hogy ha egy ilyen törvényről beszélünk, mint az örökségvédelmi törvény módosítása, erre a dologra fölké szülni. Én azt látom, hogy a törvény általánosságban próbál nagyberuházások esetén - a képviselő asszony néhány perccel ezelőtt elmondott felszólalásában pontosan rögzített módon - gyorsítani az eseményeken, elsősorban bürokratikus, az úgynevezett egyablak os rendszerrel felgyorsítani a
