Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 24. hétfő (31. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény, valamint egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2385 törvényhez, amit nyilván meg fogunk tudni vitatni; ezen a ponton mindenképpen megpróbálunk beavatkozni. A második esetben itt arról van szó, hogy ha egy másik olyan jogviszonyba kerül az illetékes személy, ami szintén nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgál. Itt megint felhívnám erre a figyelmét, hogy egy kicsit furcsa az, hogy egyáltalán nem veszi a sz abályozás figyelembe azt, hogy közvetlenül megelőzően, az előző jogviszonyban volte ilyen követelmény vagy nem volt ilyen követelmény. Na most, ha van egy érvényes biztonsági szakvélemény, akkor teljesen felesleges újabb ellenőrzést előírni énszerintem. A harmadik esetben ezt támogathatónak érzem, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy maga kéri azt, hogy legyen egy ilyen. Én azt gondolom, ez minden további nélkül megengedhető. Mindenki azt és annyira enged be egy másik személyt vagy intézményt a magánszférájába, amennyire kívánja. Nem tudom, hogy mennyire életszerű egyébként ez a helyzet, de azt gondolom, ezt nem lehet megtagadni, tehát ez nyugodtan legyen a törvényben, ezzel kapcsolatban nincsen kifogásom. A negyediket azonban nehezen tudom érte lmezni, mert itt többféle helyzet fennállhat, tehát itt a negyedik esetkör esetében. Ad absurdum én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ebbe még az is belefér, ha egy kormánytisztviselő vagy egy köztisztviselő, mondjuk, egy külföldi állampolgárral megiszik egy kávét, és mondjuk, baráti viszonyba kerülnek, azt is jelentenie kellene, és ez alapján a nemzetbiztonsági ellenőrzés elkezdődhetne irányában. Azt gondolom, hogy itt a XXI. századi Európában most már azért - hogy így fejezzem ki - nem a földönkívüliekk el való találkozásnak minősül az, ha az ember külföldi állampolgárokkal találkozik. Hogy ez most automatikusan okot jelentsen a nemzetbiztonsági ellenőrzésre, ezt egy kicsit abszurdnak tartom. Nem tudom, mi volt a jogalkotó célja, de mindenesetre azért sze retném felhívni a figyelmét, hogy ahogy a törvényjavaslatot olvassuk, ez simán értelmezhető így is, amit én problémásnak gondolok. Viszont szintén akkor itt szeretném megemlíteni azt, hogy a másik esetben maga Tasnádi államtitkár úr is azt mondta, hogy cél az, hogy ne fordulhasson elő az, hogy korrupciógyanúba kerül egy kormánytisztviselő, és azt nem jelenti, tehát elvileg ebbe a pontba kellene szerintem ennek beleférnie, csak hogy mondanom kell, hogy emögött ott van egy kormányrendelet. Itt két eset fordul hat elő. Mondjuk, ha a kormánytisztviselő, aki tudomást szerez arról, hogy korrupciógyanúba keveredik, nem jelenti be azt, hogy ez vele megtörtént, akkor a felülvizsgálatnak meg kellene történnie, csak kérdés az, hogy mondjuk, akkor honnan fog információt szerezni az illetékes szerv erről a tényről. Itt már látható, hogy semmiképpen nem tekinthető automatizmusnak, hogy megtörténik, hiszen a bejelentési kötelezettséget nem látom feltüntetve a törvény szövegében, és mint mondtam, a kormányrendelet is kibúvót ad, hiszen ha nem adna kibúvót, akkor már ebben a mostani botrányban is megtörténhetett volna a bejelentés. Vagy ott a másik eset: a kormánytisztviselő bejelenti azt, hogy egy ilyen eset történt meg vele, és akkor viszont a másik oldalról kell mérlegelni a zt, hogy akkor most felülvizsgálják vagy nem vizsgálják felül. Mindenesetre ott akkor az információátadás megtörtént, de ott is van mérlegelési lehetőség. Szóval, én azt gondolom, hogy ez a négyes esetkör meglehetősen problémás a jelenlegi formájában. Mi e zt megpróbáljuk módosító indítványokkal letisztázni, egyrészt olyan módon, hogy ilyen túlkapások ne fordulhassanak elő benne, másrészt hogy egyértelművé váljon az, hogy ha egy ilyen helyzet előáll, akkor viszont a bejelentési kötelezettség fennálljon. Az ö tödik esetkörrel igazából nincsen problémám, azt gondolom, ez szükséges is meg egy jó irány is. Tehát itt arról van szó, hogy ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonyban valamilyen információ jut az illetékesek tudomására, akkor ők elk ezdik ezt a felülvizsgálatot. Azt gondolom, ez helyes irány, és ez némiképpen ilyen visszatérés is a 2013 előtti szabályozáshoz, úgyhogy ezt én tudom támogatni.
