Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések ... - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
2170 De továbbmegyek. Amikor arról van szó, hogy milyen kockázatokat láthatott maga előtt az ügyfél a hitelfelvételkor, érdemes mé rlegre tenni a következő kérdéseket. Vajon miért van az, hogy az Egyesült Államokban, amelyet a Jobbik véletlenül sem tekint mintademokráciának, a nindzsának nevezett emberek - akiket egy angol mozaikszó alapján képeztek , a munkával, a vagyonnal, semmifé le életkilátással nem rendelkezők is hitelhez jutottak, hitelezési boom alakult ki? Annak a következményeit nyögte utána éveken keresztül, még manapság is a világ, hogy a bankok felelőtlenül jártak el. Gyakorlatilag ugyanez Magyarországon, mondjam azt, hog y megtorlatlanul maradt. Az Egyesült Államokban például - a magát nemzetinek valló Orbánkormánnyal ellentétben - őszintén beszéltek arról, hogy a bankokat meg kell büntetni, viselniük kell a következményeket azért, mert általános, mélyreható gazdasági vál ságot okoztak. Magyarországon sajnos ezzel kapcsolatban nem történt semmi. Amikor tapasztalja a kormány az egyik törvénytelenséget a másik után, akkor sem tesz semmit kétharmados parlamenti felhatalmazással annak érdekében, hogy a tisztelt Ház olyan törvén yeket fogadjon el, amelyekkel egy héten belül garantáltan meg lehetne teremteni a rendezés végleges és hatékony jogi feltételeit. Ez nem történik meg, éveken keresztül mutogatnak egymásra, mutogatnak a Legfelsőbb Bíróságra, mutogatnak az Európai Unióra, de a kormány érdekes módon ebben az esetben elfelejti használni azt a hatalmat, amellyel egyébként önállóan még az alkotmányt is képes volt megváltoztatni. Az is érdekes, hogy a kormány a saját emberét teszi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének élére , és ez az ember, aki vezeti ezt a szervezetet, nem indít közérdekű keresetet a devizahitelesek védelmében, hanem hagyja, hogy az egyébként adósságcsapdában fuldokló emberek saját pénzükön, az utolsó forintjaik előkaparásával reménytelen küzdelmet folytass anak a bankok profi jogászaival szemben. Hölgyeim és uraim, hol van itt az igazság?! Hol van itt a józan ész? Három és fél, négy millió embert érint családtagokkal együtt ez a kérdés, amelyről most beszélünk, annyian vergődnek adósságcsapdában. Ha nem szab adítja ki a törvényhozó hatalom ezeket az embereket ebből az adósságcsapdából, akkor Magyarország gazdasági felemelkedése nem tud bekövetkezni. Ezeknek az embereknek a kieső jövedelme, az, hogy az összes pénzüket a legszorosabb értelemben vett megélhetésük re, a villanyszámlára, az áramszámlára, az alapvető élelmiszerek vásárlására fordítják és az összes többit a bankoknak adják, ez gyakorlatilag olyan szinten lefékezi a magyar gazdaság növekedését, hogy reménytelen abban bízni, hogy életszínvonaljavulás le sz ebben az országban, amíg ezt a kérdést nem rendezzük. Az is érdekes, hogy milyen kockázatokat vállaltak a devizahitelesek. Egyrészt itt volt az árfolyamkockázat, ami azért érdekes, mert ha megnézzük a devizahitelezés adatait és a hivatalos, az Európai K özponti Bank utasítására elkészített statisztikákat, ott megkülönböztetnek a hitelintézeti szektor forrás- és eszközoldalai adatainál különböző hitelfelvételeket és hitelkihelyezéseket. Az euró kategória mellett van egy úgynevezett egyéb kategória, amiben túlnyomórészt a svájcifrankhitelek szerepelnek. Érdemes megnézni, ez most is megtekinthető a Magyar Nemzeti Bank honlapján. Azt fogják látni a hitelintézeti szektorra vonatkozó jelentésből, hogy közel ötször annyi hitelt helyeztek ki az egyéb devizában, m int amennyit a bankok maguk is felvettek. Tehát a hitelek töredéke mögött volt csupán devizafedezet, és ezzel senki nem foglalkozik, mert papíron megtörtént ugyan a deviza folyósítása, a gyakorlatban azonban nem. Ami megtörtént, az az, hogy az ügyfeleknek kiszámlázták az árfolyamkülönbözetet, és az ügyfelekre hárították ennek minden terhét, noha a hitelintézeti szektorra vonatkozó adatokból kristálytisztán látszik, hogy a bankrendszer maga nem volt kockázatviselője ennek az árfolyamváltozásnak, tekintettel arra, hogy csak ötödrészben volt a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet. Az még érdekesebb dolog, ami a banki hitelkamatokkal történt. Mi is történt itt? 2008ban volt egy világgazdasági válság. Elkezdődött, a svájci frank kamatszintje, a svájci jegyb anki alapkamat mélybe zuhant, ezzel párhuzamosan emelkedett a magyar hitelesek által fizetett kamatszint. Ezzel egy elképesztő kizsákmányolás indult meg az országban, mert miközben a bankok sokkal olcsóbban
