Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 21. péntek (30. szám) - Az ülésnap megnyitása - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések ... - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2128 A fair bankrendszerre történő áttérést elősegítő törvényjavaslat arra a helyzetre reagál, hogy a bankok a fogyasztói hitelek piacán a hitelfelvevővel szemben erőfölényben vannak. Az aszimmetria tö meges méretekben nemcsak háztartások, hanem az egész gazdaság stabilitását, sőt a társadalmi békét is veszélyeztetheti. A törvényjavaslat tehát ebben a körben a hitelező és az adósok pozícióit igyekszik közelíteni egymáshoz, a szimmetria helyreállítása jeg yében. A törvényjavaslat egyszersmind a hazai és az európai jog szép összjátékát is megvalósítja, példát adva arra, amikor az európai uniós vívmányok átvétele nem bürokratikus terhek vállalását, hanem a magyar emberek és családok magasabb szintű védelmét s zolgálja. Az elszámolási törvényhez, valamint a fair bankrendszerre történő áttérést segítő törvényjavaslathoz szorosan kapcsolódóan dolgoztuk ki a forintosításról szóló törvényjavaslatot is. Mindkét törvényjavaslat közös célkitűzése, hogy a devizakölcsönö khöz kapcsolódó társadalmi méretű probléma még egyszer ne alakulhasson ki. A forintosítási törvény kidolgozása során alkotmányossági, közgazdasági és más szempontokat is kellett mérlegelnünk. Ennek alapján született az a döntés, hogy a forintosítást a devi za- vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsönszerződésekre, majd az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre terjesztettük ki. Ennek fő magyarázata az, hogy a jelzálogalapú hitelek mögött tipikusan az adós lakhatását biztosító ingatlan áll, ame ly kellő alkotmányos indokot jelent a beavatkozáshoz. A jelzálogalapú hitelek forintosítása melletti másik fontos érv, hogy ezek döntő többsége hosszú futamidejű szerződés. A nem jelzálogalapú hitelek többsége ezzel szemben rövid futamidejű, így ezeknél jó val kisebb az árfolyamkockázat. Hogy ezt konkrét adatokkal is érzékeltessem: a nem jelzálog típusú hitelek 90 százaléka hat éven belül meg fog szűnni. Azt azonban külön is szeretném kiemelni, hogy a nem jelzálogalapú hitelek adósai is megállapodhatnak a ba nkokkal a forintosításról, attól függetlenül, hogy esetükben a törvény ezt nem teszi kötelezővé. Az alkotmányos szempontból indokolt, kötelező forintosítás mellett tehát a törvényjavaslat széles körben biztosítja a fogyasztók számára az önkéntes döntéshoza talt. A kötelező forintosítással nem érintett hitelekkel szemben a jelzálogjogalapú devizahitelek mintegy 85 százaléka még hat év múlva is fenn fog állni, sőt a szerződések mintegy kétharmadának a futamideje meghaladja a tíz évet. Ezekben az esetekben - a z árfolyamkockázattal érintett adósok rendkívül széles köre miatt - alkotmányos szempontból indokolt a kötelező forintosítás. Ekkor is biztosított azonban a fogyasztó számára a korábbi devizában maradás melletti döntés lehetősége, feltéve, hogy az induló k amatszint a forintosítást követően magasabb lesz, mint a korábbi kamatszint volt. Ez a kör azonban nagyon szűk körű lesz, a jenhiteleseket érintheti és néhány VIPhitelest, akik rendkívül alacsony mértékű kamattal vehették fel a hitelt. A törvényjavaslat e lsődleges célja tehát az, hogy megszüntesse a jelzálogadósokat terhelő árfolyamkockázatot. Ennek alapján a deviza- vagy devizaalapú jelzálogkölcsönszerződések tekintetében a pénzügyi intézmények kötelesek lesznek a törvényben meghatározott feltételekkel, határidővel és az ott részletezett eljárásrend szerint a teljes tartozást forintkövetelésre átváltani. A jelzáloghiteleken belül a törvényjavaslat rendelkezéseit az alábbi két kategóriában kell alkalmazni: a még fennálló fogyasztói kölcsönszerződések, amel yekre vonatkozóan a pénzügyi intézményeket a korábbi törvények alapján elszámolási és visszatérítési kötelezettség terheli; a már felmondott fogyasztói hitelszerződések alapján fennálló tartozások, amelyeket még nem vezettek ki a pénzügyi intézmények a szá mviteli nyilvántartásaikból. A törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a hitelkártyához, fizetési számlához kapcsolódó, valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forintalapú hitelviszonyokra, ezekre a szerződésekre ugyanis a korábbi törvények h atálya sem terjed ki. Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a törvényjavaslat a 2004. május 1je után kötött deviza- vagy devizaalapú jelzáloghiteleket érinti. Ebben a körben fő szabály szerint kötelező a
