Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
2118 ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen lévő frakciók időkerete lejárt, úgyhogy az általános vitát elnapolom, folytatására a holnap déli órákba n kerül sor. (21.10) Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszólalók: Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bangóné Borbél y Ildikó képviselő asszony: „A népnek joga van elkergetni a kormányt?” címmel. Megadom a szót 5 perc időkeretben. BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Igaz, hogy másról akartam ma beszélni, de tegnap a napirend utánimnak nem értem a vé gére, és akkor ígéretet tettem, hogy be fogom fejezni. Többször elmondtam tegnap is meg ma is, hogy ha nekünk, ellenzéknek nem hisznek, akkor higgyenek a népnek, és tegnap egy állampolgár leveléből idéztem, és ezt folytatnám. Így folytatódik a levele: „Inv esztálni kell az oktatásba, amit most módszeresen széjjel tetszenek túrni. Nem a digitális táblákra gondolok, mert az is baromi fontos tényleg, bár az már kevésbé, hogy Piripócson a szakadt mackós gyerek digitális tábla mellett feleljen korgó gyomorral az erkölcsről. Hanem arról, hogy bifláztatás helyett kicsit a jövőre, az életre kéne nevelni a gyerekeket. Hogy amellett, hogy a lányoknak megtanítjuk, hogy gáz a szőrös kar, komolyabban kéne venni a szexuális életre való nevelést, hogy tisztában legyenek vel e, hogy mindennek van következménye, és hogy a következmény lehet egy gyerek vagy a méhnyakrák is. Mert, tudja, miniszter úr, ez olyan, mint a stadionkérdés. Ha már mindenen túl vagyunk, ha már egy kórházban sem hal meg beteg a fűtetlen kó rteremben, ha már minden gyerek mindennap legalább napi háromszor eszik, és nem úgy, hogy a szülei saját maguktól vonják meg az ételt, ha már mindenkinek jut a képzettségének és képességeinek megfelelő munka, ha nem lesz luxus egy családnak az állatkertbe vagy moziba menni, akkor szerintem az ellenzék is azt mondja majd, hogy … építsünk stadiont. Ha minden háztartásban lesz majd szappan, törölköző, fogkefe és dezodor, nem bánom, értekezzünk kozmetikai kérdésekről a gyerekekkel. De addig még bőven van mit ma gyarázni, nyilván ésszel, a korosztálynak megfelelően, de a fiúkban is tudatosítani kell, hogy nekik is van felelősségük. Észre kellene venni, hogy ezeket a gyerekeket már nem a klasszikus értelemben kell felvilágosítani, de nem is a család szentségéről ke ll nekik papolni. Fontos a család, persze. De ne önök döntsék el, hogy milyen az ideális család! Beszélgetni kell a gyerekekkel, párbeszédet folytatni, esélyt hagyni, hogy kérdezzenek, és önöknek, döntéshozóknak ebben a folyamatban ott van a szerepük, hogy a tanároknak, szakembereknek adnak időt, pénzt és lehetőséget arra, hogy ez a párbeszéd kialakuljon. A ma gyerekeinek kell megtanítani, amit a holnap felnőttjein számon kérnek! De erre időt, netán egy kis pénzt is kellene szánni. És persze gondolkodni kel lene hozzá, nem csak rátenni a legyártott sablont a közoktatásra, aztán lenyírni, ami nem fér alá. Miért nem értik meg, hogy a jövő a gyermekekben van? Miért nem értik meg, ahhoz, hogy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott gyerekeink legyenek, talán inveszt álni kéne a szociális hálóba, az egészségügybe, az oktatásba? Miért van az, hogy ma Magyarországon a legtöbb helyen a védőnő, a családsegítő, a szociális munkás valami szegényszagú, lepattant helyen húzza meg magát, ahova az ember belép, és elmegy az élett ől a kedve? És közben ezek az alulfizetett emberek próbálják végezni a dolgukat, de a gépezetben eltöltött 102030 év kimarja belőlük az embert, és a hozzájuk fordulókból már csak annyit látnak, hogy a homlokukra van írva: probléma.
