Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 20. csütörtök (29. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN (LMP):
2028 Kiemelt területnek tekintjük még az innovációt és a kutatásfejlesztést is. A számokat megvizsgálva összességében erre sem költünk többet, mint eddig, holott itt is messze elmarad az eur ópai átlagtól a magyar ráfordítás. Összefoglalva: a jövő évi oktatási költségvetés, ha nem változtatunk rajta, tartósan alacsony pályára állítja az oktatási rendszerek finanszírozását. Tovább távolodunk a tudásalapú társadalom felépítésétől, és tovább köze ledünk az orbáni munkalapú társadalom víziójához. Valójában ez az igazi keleti nyitás politikája, hiszen az oktatásból történő forráskivonást számtalan elhibázott szakpolitikai lépés is kíséri. (14.20) A tankötelezettségi korhatár leszállítása, a szakképzé si idő lecsökkentése, a közismereti tárgyak tanításának visszaszorítása, a múltba révedő alaptanterv és az alacsony minőségű tankönyvek bevezetése; a görcsös államosítás, központosítás, a gimnáziumok megfelezése, a felsőoktatás kapuinak szűkebbre zárása. M indezek után egyébként fogalmunk sincs, hogy Orbán Viktor mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy Európa legjobb iskolarendszerét építjük ki. Az a szomorú helyzet, hogy több pénz nélkül nincs minőség, versenyképesség, sikeresség. Még akkor se lenne, ha az előbb felsorolt tudáscsökkentő lépésekre nem került volna sor. De mit javasol a Lehet Más a Politika? Röviden megfogalmazva, 180 fokos irányváltást az oktatáspolitikában, mind a finanszírozást, mind a szakpolitikai lépéseket tekintve. Mi nem a csökkenté sben, megvonásban, megszüntetésben látjuk a magyar oktatás jövőjét. Kezdjük az alapoknál: az LMP szerint a teljes oktatási ágazat finanszírozását másfélkétszeresére kellene növelni már középtávon. Ez azt jelenti, hogy minden költségvetési 100 forintból 1520 forintot szeretnénk oktatásra költeni. Magyarország megújításának és fenntartható fejlődési pályára állításának ez az egyetlen útja, az oktatási rendszerünk megerősítése. A valódi munkahelyteremtés, a gazdasági fejlődés és versenyképesség javulása mind ebből indul ki. A történelem és a jelenkor nem ismer olyan példát, hogy egy ország a munkaalapú társadalom kiépítésével lett volna vagy lenne sikeres. A legkülönbözőbb társadalmak és kultúrák a világ minden pontján az oktatási rendszerük erősítésével, a t udásra épülő gazdaságukkal lettek sikeresek. Gondoljunk csak a skandináv jóléti államokra, akik alig fél évszázada döntötték el, hogy ha törik, ha szakad, az oktatásra fordítják a forrásokat, mert az már egy generáción belül óriási áttörést hozhat egy társ adalomnak. Gondoljunk csak a távolkeleti kistigrisekre, vagy gondoljunk India vagy Kína példájára, akik már gőzerővel invesztálnak a tudásba, mert csak ez biztosítja a hosszú távú fejlődésüket. A tendencia, néhány középázsiai országot leszámítva, mindenh ol az, hogy egyre többet költenek az oktatásra. De miről beszél az LMP, amikor legalább másfélszer többet költene az oktatásra, mint most? Mire költenénk ezeket a forrásokat? A közoktatásban első és legfontosabb lépés, hogy az LMP visszaadná az elmúlt négy évben az iskolarendszer működtetéséből, fenntartásából kivont 200 milliárd forintot. A pedagógusbéremelés gyakorlatilag az egyetlen pluszforrás, amint ezt korábban jeleztem. Az LMP rendbe tenné a pedagóguséletpályamodellt, és nem hagyná ki a béremelésből a pedagógusok munkáját közvetlenül segítő munkatársakat sem. Nélkülük nincs minőségi oktatás, nevelés. Az LMP olyan feltételeket biztosítana az iskolák számára, hogy azok valóban színes és vonzó programokat biztosíthassanak az állami napköziben részt vevő k számára. Ehhez pluszforrásokra van szükség, az iskolák önerőből ezt az elmúlt időszak tapasztalatai alapján nem tudják biztosítani. Az LMP szerint kiemelt fontosságú a társadalmi hátrányok kompenzálása. Ennek érdekében az egész országra kiterjesztenénk a korai fejlesztést nyújtó szolgáltatásokat, többek között a meglévő sikeres gyakorlatok intézményesítésével. Gondoljunk csak itt a „Biztos kezdet” gyerekházakra akár. Alapelvük, hogy nem mondunk le senkiről. Ehhez tartozik az is, hogy az LMP a hátrányos he lyzetű
