Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1954 húsgyár tönkretételében érdekeltek. Sokszor úgy tűnt, hogy kormányzati szinten tényleg összejátszanak ezekkel a piaci erőkkel, miközben a kétharmados felhatalmazás pont arra lenne szerintem alkalmas, hogy el tudjá k hárítani ezeket a veszélyforrásokat ez elől az üzem elől és minden más hasonló üzem elől is. Sajnos az öt percem lejárt, pedig jó néhány módosító indítványom mellett még szívesen érvelnék. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsorai ból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem az államtitkár urakat, kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, az MSZP képviselőcs oportjából: „Kicsit felment a vérnyomásom - Levél Balog Zoltánhoz” címmel. Öné a szó, képviselő asszony, ötperces időkeretben. Parancsoljon! BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Előre kell bocsátanom, hogy a holnapi napirend utáni fels zólalásban folytatni fogom, mert öt perc alatt nem tudom elmondani. Úgyhogy tegyük hozzá a jegyzőkönyvnek, hogy I., és folytatni fogom. És most már innentől fogva, mivel a kormány nem hajlandó az ellenzék hangját figyelembe venni, a nép hangján fogok szóln i. Megint egy levelet fogok idézni, amit nem én írtam, hanem egy állampolgár. „Kicsit felment a vérnyomásom, így gondoltam, tisztázok önnel egykét dolgot, drága Balog Zoltán! Először is: a gyerek, az nem úgy jön, mint a futáros csomag. Nem tudom szabályoz ni, hogy rendben, én most sikeres vagyok, szép és fiatal, az apának választott egyed ereje teljében van, és hülyére keresi magát, tehát ma este 9 és 11 között megfoganhat a poronty, 9 hónap múlva pedig várjuk szeretettel. Igen, egy darab egészséges gyermek et szeretnénk, kis gödrökkel a rózsás arcán. Mert, kedves miniszter úr, van, aki éveket vár egy gyerekre, és van, akinek csak úgy beesik az életébe. Van olyan nő, aki évek óta szeretne gyereket, egyre görcsösebben, aki minden hónapban megalázkodik, és akit minden hónapban megaláznak, mert az önök értékrendje szerint selejtes árucikk. És van olyan, aki nem tervezgeti évek óta, hogy gyereket vállal, csak úgy jön. És a nő nem mérlegel, nem vágja be kívülről az összes tanácsadó könyvet, hanem azt mondja, hogy a fene egye meg, 28 éves vagyok, és van valaki, aki elvisel a mániáimmal, a depressziómmal, a hülyeségeimmel együtt, hát mikor szüljem meg a gyerekét, a gyerekünket, ha nem most? És tudja, kedves Zoltán, akkor az ember belevág. É n voltam olyan szerencsés, hogy módomban állt orvost választani, mert a régi túl messzire volt. Ez esetünkben azt jelenti, hogy néhány kerületnyit utazni kellett volna hozzá. Így szépen a „google a barátom” alapon nekiálltam orvost keresni. Én szerencsés v agyok, mert a város közepén n+1 orvos közül választhatok a kerületben, a szomszéd kerületben, a másik szomszéd kerületben. Ha nem is tudtam kifizetni a méregdrága budai magánkórházat, de emberhez méltó körülmények között jártam havonta orvoshoz ellenőrzésr e. És szerencsés voltam, mert a választott orvosom Budapest egyik legjobb, legnormálisabb kórházában dolgozott. És szerencsés voltam, mert amikor azt mondták, hogy jó lenne, ha elmennék xy vizsgálatra, de ez sajnos fizetős, akkor azt tudtam mondani, hogy e lmegyek és kifizetem. Szerencsés voltam, mert egészséges maradtam a terhességem alatt, végig tudtam dolgozni, volt pénzempénzünk, hogy mindent beszerezzünk, ami a gyereknek kell. Módomban állt megvenni azokat a vitaminokat és kiegészítőket, amiket javasol tak, ennek köszönhetően felzabáltam a komplett periódusos rendszert, de megérte, mert van egy egészséges fiam, aki három és fél hónapos, és egyre jobban teljesít. Igen, ez volt annak a középosztálynak a története, amelyet önök szorgalmasan igyekeznek kinyí rni.
