Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 19. szerda (28. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1938 Ez a miniszterelnöki hozzáállás az, amit nagyonnagyon nem vártunk, hiszen az a kétharmad, ami felhatalmazást kaptak, részben annak is szólt, hogy mi az, amivel n em értett egyet a magyar társadalom, mi az, amitől másképp kellene gondolkozni, és most ez a hozzáállás sajnos a költségvetésben is tükröződik, hogy sajnos nem látjuk meg a különbséget ezekben a megszólalásokban. Mind Papcsák képviselő úr, mind Boldog képv iselő úr egy kétpercesemre reagált, amiben kifogásoltam azt, hogy milyen mókásak a kormányzati képviselők, akik csak arról tudnak beszélni, hogy kinek a közmunkaprogramja volt a jobb, vagy kié volt a rosszabb, és akkor elhangzanak itt érvként azok, hogy me nnyivel többet ér a közmunka mint a munkaalapú társadalom alapja, illetve mint a segélyezési rendszer, mert a segélyezésért nem kell csinálni semmit, és mennyivel jobb ez. Teljesen nonszensz a számomra az, hogy kormánypárti politikusok ebben a kettőben tud nak gondolkozni: segély vagy közmunka. A költségvetés is ezt tükrözi. Nem tudnak elmozdulni attól a rendszertől, hogy ebből ki lehessen lépni a magyar társadalomnak, miközben a magyar vidéken a társadalom többségében egyszerre jelentkezik az önkormányzatok nál a közmunka iránti igény, és egyszerre jelentkezik a kkvszektorban a munkaerőhiány. Ez azt jelenti, hogy ez a program, ez a szemlélet megbukott. Ez azt jelenti, hogy a közmunka világából nagyon nehéz az átjárás vagy nincs átjárás a munka világába, és a gazdaság nem tudja könnyen átvenni ezeket az embereket. Nem alkalmas! Én nem állítom azt, hogy nincsenek olyan önkormányzatok, ahol sikeres a közmunkaprogram. Nem állítom azt, hogy nem jó az a szemlélet, amivel a közmunkásoknak esetleg helyi egészséges él elmiszertermelési tevékenységet tudnak adni, nem azt mondom, hogy nincs egyegy pozitív példa, hanem azt mondom, hogy nagy általánosságban ez egy csőd a foglalkoztatásban, egy csőd az ország gazdaságára nézve, mert minél nagyobb társadalmi hátteret teszün k függővé a közmunkától, annál jobban fog leszakadni és szétszakadni a magyar társadalom. Szintén még reagálnék korábban elhangzottakra. Itt államtitkár úrral egy kis vitát folytattunk arról, hogy mennyire jó is ez az önök által sokszor hangoztatott és töb b kormánypárti képviselő által elmondott önkormányzati adósságkonszolidáció, amit itt tényleg mindenki úgy él meg, mint egy hihetetlen sikertörténetet, miközben én magam egy olyan önkormányzati képviselőtestület tagja voltam, amely az elmúlt 25 évben folya matosan úgy próbált gazdálkodni, hogy ne adósodjon el, ne nyújtózkodjon túl azon, ameddig a takarója ért, és teljesen jogosan érezzük szerintem magunkat becsapva egy kistelepülésnél, ahol mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne hozzunk felelőtlen dönté seket. Miközben 1300 milliárdot fordított a kormány arra, hogy az adósságkonszolidációt megvalósítsa, közben most 12,5 milliárdot fordít arra, hogy a jól gazdálkodó önkormányzatokat jutalmazza. Tehát ez az a különbség, amit nagyonnagyon nehéz elfogadni. U gyanakkor látni kell azt, hogy nyilvánvalóan arról van szó, hogy az egész adósságkonszolidációnak egy része felelősségbújtatás, a felelősséggel való szembe nem nézés. Nyilvánvalóan többféle polgármester volt és többféle képviselőtestület, de azért láthattu k azt, hogy a 20 milliárdot meghaladó mértékű települési önkormányzati hitelek mértéke azért jelen volt, nem egykettő. Most mit csináltak ezzel az egésszel? Fogták magukat, és az önkormányzatok hitelét kiegyenlítették, és csináltak belőle egy nemzeti hite lt, átterhelték ennek az egésznek a hátterét a magyar adófizetőkre. Voltak felelőtlenül gazdálkodó önkormányzatok, és ezt a hitelt, amit ők felvettek, a magyar adófizetőkkel fizettetik meg, a társadalommal fizettetik meg, azzal a társadalommal, amely várná azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek javítanának az életükön. Még mindig a reakcióknál tartok. László Tamás képviselő úr azzal kezdte a felszólalását, hogy az ellenzék mondja a magáét és saját félelmeit, miközben a kormány mondja a tényeket. Ez a r ettenetes dolog, hogy hogy lehet, hogy másmás helyről nézve ugyanazt másképp látjuk. Semmi célom nincs arra, hogy másképp tüntessek fel valamit, egyszerűen csak más szemszögből nézem meg és másképp vizsgálom.
