Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 16. kedd (15. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló tö... - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
184 Néhány kozmetikai jellegű b eavatkozásra került sor, igazán komoly lépésre azonban sajnos, azt kell hogy mondjuk, nem, éppen ezért fuldokolnak még most is a devizahitelben, és hozzáteszem, a forinthitelben, hiszen ők is érintettek a banki önkénnyel kapcsolatban, a forinthitelben is f uldoklanak magyar családok. A kormány ténylegesen nem lépett fel a bankokkal szemben, noha kétharmados parlamenti felhatalmazással, önállóan alkotmányt volt képes elfogadni. Átírhatta volna az Orbánkormány, mondjuk úgy, hogy egykét napon belül a törvénye ket teljesen az ügyfelek érdekeinek, az igazságnak megfelelően, de ez sajnos nagyon hosszú időn keresztül egész egyszerűen nem történt meg. Nagyon fontos azt is látni, hogy hogyan áll össze a törlesztőrészletek emelkedése, és mi az, amit nem tett a kormány annak érdekében, hogy mérsékelje ezeket a terheket, és egy, a jog és az igazságosság talaján álló megoldást válasszon. Az ügyfelek érdeklődésének fókuszában az árfolyamkérdés állt a hitel felvételének pillanatában, és a kormányzat által tematizált közbesz éd is csak az árfolyamra fokuszált, noha az árfolyam változása csak a hitelkockázat egy részét ölelte föl, a másik kockázat magában a kamatban volt, amiről mi, jobbikosok már nagyon régóta beszélünk, hogy a kamattal is foglalkozni kell, nemcsak az árfolyam kockázattal. Hogy is nézett ez ki? Három évvel ezelőtt, amikor megnéztük a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rendszeres jelentését, amit az Európai Központi Bank felé kellett hogy továbbítson a hitelintézeti szektorról, akkor azt láttuk, hogy az ú gynevezett „egyéb deviza” kategóriában, ahova az eurón kívül az összes devizanem sorolva volt, fölhalmozódott a hitelintézeti szektornak 1627 milliárd forint saját hitele, és közel ötször ekkora mennyiségű volt az a hitelállomány, amit a hitelintézeti szek tor kihelyezett. Tehát körülbelül ötödrészben volt ténylegesen devizafedezet a kihelyezett hitelek mögött, és megjegyzem, ebben az ötödrészben benne van a bankok saját kereskedelmi portfóliója, adott esetben az, hogy mondjuk, ingatlanvagyont birtokol a ban k, és ezért a saját anyabankjától hitelt vesz föl, és ebből építi meg azt az ingatlanportfóliót, amit itt Magyarországon aztán a későbbiek folyamán gazdasági haszonszerzés végett - ezt most minden negatív felhang nélkül mondom - hasznosít. Tehát, ha ötödré szben van a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet, akkor miért van az, hogy az ügyfelektől a teljes árfolyamváltozás költségét folyamatosan elvették a bankok, soksok éven keresztül? Az elmúlt négy és fél évben, amióta a Fidesz hatalomra jutott, ugyanez történt: érdemben nem léptek föl ellenük, nem hatottak ellene, noha egyébként képzett jogászok, például a Jobbik szakértői csapatát is erősítő Damm Andrea elmondják, hogy több száz, bankokkal folytatott pereskedés után egyetlen olyan esetet nem találtak, amikor a bank az idegen deviza bevonását a hitelügyletbe képes lett volna igazolni. Nem volt ilyen, hölgyeim és uraim. Ötödrészben volt a hitelek mögött ténylegesen devizafedezet. Akkor miért kell az ügyfelektől ezt a pénzt, úgymond, legombolni? Ez egy dev izaalapú hitel volt, nem ténylegesen devizahitel, ahol az elszámolás alapját a deviza árfolyamváltozása adta. Nagyon fontos azt is látni, hogy a kamatokkal mi történt, ugyanis az az állapot, hogy egy ügyfél a kezdet kezdetén fizetett törlesztőrészletéhez k épest két és félszeres törlesztőrészletet fizet, az nem annak köszönhető, hogy az árfolyam változott ilyen óriásit. Az árfolyam a svájci franknál durván másfélszeresére emelkedett a hitel felvételéhez képest. Ez az óriási törlesztőrészletváltozás annak vo lt köszönhető, hogy a kereskedelmi bankok szabadon garázdálkodhattak a hitelek kamataival, oda emelték, ahová szerették volna. Most gondoljunk bele abba, amikor fölveszi egy magyar ember a hitelt, a svájcifrankalapú hitelét, mondjuk, 5 százalékos hitelkam attal, ugyanezt ugyanebben az időpontban megteszi egy lengyel hiteladós, a magyar hiteladósnak hirtelen fölszökik a törlesztőrészlete azért, mert a hitelkamat elmegy az eredeti 5 százalékról egészen 11 százalékig, ehhez képest a lengyel hiteladósoknál ninc s ilyen jellegű változás. Miért is van ez? Azért, mert a bankok a kamatoldalon, a kamatok durva túlárazásával olyan mennyiségű, óriási profitra tettek szert Magyarországon, ami azt eredményezte, hogy a bankok nemzetközi szintű összehasonlításban vizsgált j övedelmezősége Magyarországon volt a legmagasabb. Egész egyszerűen kifosztották a
