Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik):
1805 Annyit elértek, hogy ezen földterületek legalizálását, amelyek zsebszerződéssel fertőzöttek, és jelenleg jellemzően osztrák, de hívjuk úgy, külföldi tulajdonosai vannak, kevés esetben indították el. Ezt önök valami óriási sikerként igyekeznek felmutatni. Én azonban felhívnám itt, a Ház falai között is a figyelmet arra, hogy ez nem siker, maximum a probléma szőnyeg alá söprése és a probléma jegelése. Én GyőrMosonSopron megyei képviselő vagyok, de itt van Vas megyei képviselőtársam is, és hát a Dunántúl bármelyik megyéjét említhetném. Olyan falvak tucatjait tudom önöknek felsorolni, ahol a környező földterület akár 80 százalékán bizony akár osztrák vagy külföldi tulajdonosok vagy a tulajdoni jogot még be nem j egyző, de azzal a gyakorlatban élő gazdálkodók dolgoznak, és ellehetetlenítenek komplett településeket az előrelépéstől; attól, hogy egy meglévő magyar gazda akár életképes birtokméretet tudjon összehozni, vagy akár attól, hogy egy fiatal pályakezdő egyált alán el tudjon indulni ezen az úton. Én erre a két módosítóra tudtam most felhívni a figyelmet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Én is köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett, tisztelt Országg yűlés, Mirkóczki Ádám képviselő úr, Jobbik: „Egy függetlenség margójára” címmel. Parancsoljon! MIRKÓCZKI ÁDÁM ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem felszólalási lehetőséget a mai napon, hogy megemlékezzek az eg y héttel ezelőtti, november 11i varsói függetlenségi menetről. Erre azért van szükség, mert egy meglehetősen torz képet kaphatnak azok, akik az internet segítségével próbálnak tájékozódni az ügyet érintően. Miért fontos a magyar parlamentben beszélni errő l? - adódhat a jogos kérdés. Talán azért, mert Magyarország és Lengyelország ezeréves történelme során, hogy is mondjam, rengetegrengeteg magyar vér folyt a lengyel függetlenségért, ugyanúgy, ahogy rengeteg és rengeteg lengyel vér folyt a magyar független ségért. Ezért Magyarország soha nem volt, és soha nem is lehet közömbös Lengyelországgal szemben. A november 11i felvonulás ismét hatalmas élmény volt, és felemelő pillanat is lehetett volna, ha a lengyel rendőrség nem próbálja meg azt tönkretenni. Ezúton is tisztelet minden szervezőnek és minden olyan lengyel hazafinak, aki biztosította a körülményekhez képest meglehetősen profi módon a felvonulást és az azt követő beszédeket. De tegyük föl a kérdést, hogy mit üzen a lengyel nemzeti függetlenségi felvonul ás, mit üzennek azok a százezres tömegek, akik évről évre kimennek Varsó utcáira november 11én. Elsősorban Európának üzennek, annak az Európának, amelyért, hogy is mondjam, a mai Európai Unió eszméiért egy percig nem harcolt volna sem egyetlen lengyel, se m egyetlen magyar, ha tudták volna, hogy ma mit és hogyan próbál országainkra és nemzeteinkre kényszeríteni. A lengyel tisztességes, nemzetben gondolkodó emberek nem kérnek abból az Európai Unióból, amely egy nőnek öltözött szakállas férfiban látja a jövőt . Nem kérnek abból az Európai Unióból, amely megkérdőjelez Magyarországon is, Lengyelországban is mindent, ami értékes, amely bagatellizál mindent, ami keresztény, amely megpróbálja a liberalizmus legaljasabb fertőjét társadalmainkra, nemzeteinkre kényszer íteni. Sem Lengyelország, sem Magyarország, úgy gondolom, nem lehet sem a Kelet, ugyanakkor mondjuk ki azt is, nem lehet a Nyugat szolgája sem. Éppen ezért nagyon fontos és számomra irigylésre méltó, hogy mekkora tömegek vonulnak az utcára. Ugyanakkor, tis ztelet a kivételnek, mit ír a fősodratú lengyel sajtóorgánumok tömkelege, és mit írnak a magyar újságírók a november 11i események kapcsán? Egyrészt bagatellizálják a létszámot, és azt mondják, kivétel nélkül, hogy neonáci csőcselék és neonáci söpredék cs apott össze a rendőrökkel Varsó utcáin. Hát akkor itt és most hadd hívjam fel minden, önmagát jó képességűnek és objektívnek gondoló újságíró figyelmét arra, hogy ők nem voltak ott. Én viszont már má sodszor voltam ezen a
