Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek az egyes kereskedelmi építmények engedélyezése fenntarthatósági szempontjainak érvényesítése érdekében történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára:
1767 Még annyit hadd mondjak el, miután a fejezet címe „fenntarthatósági szempontok érvényesítése egyes kereskedelmi építmények esetében”, hogy van Magyarországnak egy testülete, az Országgyűlés elnöke által vezetett testület, ez a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa. Ebben a gazdasági szektor szereplői, a civil szervezetek szereplői és a kormányzati szereplők is ott vannak. Milyen jó lenne, ha az ilyen jellegű testület, amely e gy ilyen kérdést, horizontális szempontot sokkal inkább interdiszciplináris megközelítéssel tud megítélni, kapná meg azt a kompetenciát, nem pedig néhány kormánytag által felkért személy kapna meg minden ilyen lehetőséget és jogot. Be fogjuk nyújtani a mód osítókat, és bízunk benne, hogy a kormányzat mérlegeli a véleményünket. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kérdezem a képviselőtársaimat, kíváne valaki felszólalni még a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az államtitkár urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (L. Simon László jelzésére:) Igen, parancsoljon, államtitkár úr! L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államt itkára : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes szempontokat vetettek fel a képviselőtársaim a vitában, amit nagyon szépen köszönök. Tukacs képviselő úr jellemző módon, mint minden egyes más vitában, ahol én képviselem a kormányt, elmondj a a magáét, fogja magát, kimegy, és nem kíváncsi a kormány álláspontjára. Úgy gondolja, hogy amit akart, megosztott velünk, és aztán, hogy egyébként ezzel kapcsolatban milyen ellenérvünk van, miképpen gondolkodunk, egyáltalán kihasználjuke a parlamentet a rra, hogy értelmes vitákat folytassunk, egymással polemizáljunk, ahogy ez a műfaj mutatja, már nem érdekli. Nincs itt, csak azt látjuk, hogy TOP 2/3, valaki a STOP 2/3ból TOP 2/3ot csinált, és mögötte senki nincs. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Egyetlenegy ember sem ül a baloldali frakcióban. Mint látják, képviselőtársaim, ennyire veszik komolyan ezt a témát (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van!) , amely egyébként - az ellenzéki képviselőtársaim megs zólalásaiból is egyértelművé vált ez - mind gazdaságpolitikai, mind társadalompolitikai szempontból kifejezetten súlyos és széles körben megbeszélendő problémát kíván kezelni. Ezt csak azért mondom el, mert mindezeken túl Tukacs képviselő úr megszólalása n emhogy árulkodó vagy önleleplező, hanem azt kell mondanunk, hogy egyenesen gyalázatos volt. A képviselőtársunk hadovált arról, hogy mindenfajta szabályozást a helyi közösségnél kell tartani, a helyi közösség ügye, hogy eldönti, mit építsen, mit ne építsen, és hogy ne szóljunk mi ebbe bele. Tulajdonképpen azt kellett volna mondania, hogy további sok nagy plázát szeretnénk látni ebben az országban. Mert valójában Tukacs képviselő úr erről beszélt, csak az állításait becsomagolta egy olyan mondathalmazba, amel ynek nem volt más üzenete, mint hogy hagyjuk a helyieket, hogy szépen eldöntsék a maguk dolgát. Láttuk az elmúlt 20 évben, hogy a szocialisták és szabad demokraták által irányított városokban ennek mi lett az eredménye, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Hörc sik Richárd: Igazat beszél!) Sallai képviselőtársamnak is szeretném felhívni a figyelmét arra, amikor a jelenlegi kormányzatot próbálja szembesíteni az 1999 és 2002 között felépült West Enddel, hogy akkor mintha a fővá rost a szabad demokrata Demszky Gábor irányította volna. (12.00) Mintha abban az időszakban ennek a városnak, a mi csodálatos fővárosunknak a vezetésében egyébként nem mi lettünk volna többségben; mintha ezeket a döntéseket nem mi hoztuk volna meg,
