Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. szeptember 16. kedd (15. szám) - A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló tö... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
173 Most ugyanakkor azt kell látnunk, hogy igen érdekes momentumok fekszenek az előttünk fekvő javaslatban. Ha tehát abból indulnánk ki, hogy a lopott holmi visszajár, akkor egészen el kell képednünk azon, hogy a rendes bírói út lényegében kizárásra kerül, és az a 12 ezer per, ami felfüggesztésre kerül, tulajdonképpen egy, a mostani k ormányzat által az Alaptörvényben biztosított alapjogtól fosztja meg azokat a károsultakat, akik a bíróság vagy a törvényszék előtt keresnék a saját igazukat. Felmerül és felsejlik az emberben, hogy miközben a kormányzat nyáron nem nagyon találkozott a kár osultakat védő civil szervezetekkel vagy pedig azokkal a közületekkel, akik valóban értenek ehhez a problémakörhöz, nálunk itt jobban, hiszen a tárgyalótermekben öt éve, hat éve, nagyon régóta vívják azokat a harcokat, ahol a károsultak számára valódi enge dményeket és valódi eredményeket tudnak elérni, mégis az sejlik fel, hogy a kormányzat nyáron valakivel tárgyalgatott. Kivel tárgyalhatott? Nyilvánosan bejelentette, hogy a Bankszövetséggel folyamatosan végzi ezt a tevékenységet, de hát érdekes módon emlék eim szerint maga a Magyar Nemzet című lap volt az, amely felelevenítette, hogy bizonyos kormányzati vezetők titkos találkozókat folytatnak olyan bankvezetőkkel, pénzintézeti vezetőkkel, akiktől arra kíváncsiak, hogy a pénzintézetek teherbíró képessége medd ig terjed, tehát meddig terhelhetők még. (11.00) Tehát előállt az a sajátságos helyzet, hogy a károsultakkal, a károsultakat védő szervezetekkel egykét kivételtől eltekintve nem konzultált senki, nem kérték el tőlük azt a hatalmas tapasztalattömeget, ami többéves munka után a rendelkezésükre áll, miközben tárgyaltak a részlegesen bűnelkövetőkkel vagy a feltételezhető bűnelkövetőkkel, és velük közösen kialakítva a kereteket letettek valamit azt asztalra, amin sajnálatos módon ott van a Bankszövetség keze ny oma. A Bankszövetség és az érintett pénzintézetek ugyanis többször, számtalan alkalommal kértek a kormánytól bizonyos dolgokat, de a leghangosabban talán azt kérték, hogy az érintett ügyekben indított pereket, a tömeges pereket valamilyen útonmódon állíts ák meg, szüntessék meg. Ezen javaslat pedig, láss csodát, 12 ezer pert függeszt fel. Érdekes módon eljutottunk oda is, ezen perek kapcsán már az indokolásban is megjelent, hogy a tömeges perindítások elkerülése a cél. És amikor felmerül az, hogy magyar emb erektől hatalmas összegtömeget vettek el - ez visszajárna, hiszen túlfizetés történt , akkor pedig ilyesmi indokolásokkal találkozunk, benne van a javaslatban, hogy a túlfizetők, az ügyfelek „feltehető akarata az, hogy előtörlesztést foganatosítsanak a ta rtozásuk kapcsán”. Milyen alapon dönti el akár kormányzat, akár parlamenti párt, akár frakció, akár a jogalkotó azt, hogy az az adott ember, akinek visszajár az az összegtömeg, előtörlesztésre kell hogy fordítsa a saját pénzét, amit jogtalanul vettek el tő le? Ez a saját pénz ugyanis visszajár, és aztán a polgár saját döntési joga kellene hogy legyen, hogy ha adott esetben pontosan e miatt a hibás szerződés miatt az élete más területen lehetetlenült el, mondjuk, nem tudta beiskolázni a gyerekét, nem tudott e gy olyan egészségügyi kezelésen részt venni, ami az életminőségét mérhető módon javította volna, hadd döntse el már az az adós, hogy az életét milyen irányba terelgetné, ne döntse el helyette az állam vagy a kormány. Ezt a rendszert az önök állítása szerin t már magunk mögött hagytuk, a jelek mégis azt mutatják, hogy nem sikerült teljes egészében. Tehát önmagában az, hogy feltehető akarata lenne egy adósnak, hogy előtörlesszen, semmiképpen nem minősíthető kizárólag az adós érdekének. Ez egy nagyon jól kezelh ető és a bankok kézlenyomatát magán viselő javaslat részeként értékelhető csak. Az, hogy az esetleges túlfizetést át kell váltani devizára, mind szakmai, mind etikai szempontból röhej. Tehát aki ezt megpróbálja indokolni, az nyilvánvaló, hogy a saját későb bi önéletrajzának a fekete, sötét foltjainak ágyaz meg, hiszen látható az, hogy azon túlfizetés tekintetében átváltásról beszélni, ahol a devizabevonás még részlegesen sem bizonyítható, egészen röhejes. Nézzék már meg, könyörgöm, azokat a részleges bíróság i ítéleteket, azokat a már befejezett eljárásokat, ahol az ügyvédeknek, a védőknek egyetlen egyszerű feladatuk volt: kérni egy igazolást a banktól, hogy
