Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 18. kedd (27. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
1720 Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt húsz év hazánkban az átmenet ideje volt, ahol a neoliberális körök szüntelenül viszonylagossá igyekezték tenni a különbséget a szabadság és a diktatúra között, továbbá m agát az igazságot is relativizálták. Ma ennek vége. Ezt a korszakot rákiáltással nem lehet visszahozni. Nem jöhet vissza semmilyen zászló alatt az, ami Bacsó Péter A tanú című filmjében úgy fogalmazódott meg: Virág elvtárs, ez nem a vádirat, hanem már az í télet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Isten áldja Magyarországot! (Taps a kormánypárti sorokból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az elhangzottakra a kormány nevében Magyar Levente államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, államtitkár úr! MAGYAR LEVE NTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Maximálisan egyetértek az elhangzottakkal, amennyiben a magyar nemzetnek elemi érdeke a jogaiért és az érdekeiért való kiál lás, ahogyan a történelem során számos alkalommal bizonyította, hogy megvan benne az a képesség ezen kiállás során, hogy sokszor a megváltoztathatatlant is meg tudja változtatni. A bizonyítékok nélküli vádaskodás azonban egy olyan helyzet, ami ellen rendkí vül nehéz felvenni a küzdelmet (Szávay István: Kovács Béla.) , rendkívül nehéz ez ellen védekezni. Ezért, tisztelt képviselő úr, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy rendkívül nehéz helyzet, amiben ugyanakkor számítunk a szövetségesünkre, barátu nkra, az Amerikai Egyesült Államokra, hogyha már ezt a konkrét helyzetet hozta fel. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, tisztelt képviselő úr, hogy jelen helyzetben nem egy ellenféllel és nem egy ellenséggel állunk szemben, hanem egy baráttal, e gy szövetségessel, egy katonai szövetségessel, és ahogyan ebben a Házban már elhangzott, szeretném azt is tisztázni, hogy a nemzetközi életben semmi erősebb kötelék nincs a katonai szövetségnél. Mi lehetne annál erősebb kötelék két ország között, mint az a z önként vállalt kötelezettség, hogy ha kell, vérrel védjük meg egymást? Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom tehát, hogy ebben a tekintetben tiszta mindenképpen a helyzet, az Egyesült Államok és Magyarország egymás katonai szövetségese, jó barátja, és bizt os vagyok abban, hogy ezt a nehéz helyzetet is meg fogjuk tudni oldani közösen, ugyanis ez a helyzet nem méltó az Egyesült Államokhoz, nem méltó Magyarországhoz, és főleg nem méltó a több évszázados magyaramerikai barátsághoz, a magyaramerikai kapcsolato khoz. Tisztelt Képviselő Úr! Az a sajátos helyzet áll fenn a magyaramerikai kapcsolatrendszerben, hogy ebben a viszonylatban a népek közötti barátság, a közös értékek alapja mindig meghaladta vagy általában meghaladta a politikai kapcsolatok intenzitását. Sok esetben az a helyzet, hogy a politika mondja meg, kivel kell jóban lenni, kivel kell ellenséges viszonyban lenni. Az Egyesült Államok és Magyarország között soha nem volt ez a helyzet, ugyanis itt nagyon mély, szerves társadalmi alapja van a politikai kapcsolatoknak is. A közös történelmünkből néhány fontosabb mozzanatot hadd villantsak fel. A XVIII. század végén, a XIX. század elején, abban az időszakban, amikor kibontakozott a magyar nemzeti és polgárjogi mozgalom, amikor magára talált a nemzet, első sorban Amerikára tekintettek nemzeti liberális nagyjaink, amikor mintát, példát kerestek arra, hogy milyen államberendezkedést és társadalmi berendezkedést szeretnének megvalósítani Magyarországon. Az Egyesült Államokban a XVIII. század utolsó éveire megva lósult az a társadalmi berendezkedés, amire az európai szabadságmozgalmak is példaként tekintettek. Így volt ez Magyarország esetében is. (8.10) Ahogyan az 1848as áprilisi törvényeink ezt bizonyítottá k, gyakorlatilag ezek sok szempontból tükörképei voltak a fél évszázaddal korábban elfogadott amerikai szabadságtörvényeknek,
