Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 17. hétfő (26. szám) - Ikotity István (LMP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor fogunk végre világosan látni óvodaügyben?” címmel - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1663 A kormány is pontosan tudja, hogy a jelen állapotokat nézve egyáltalán nem biztos, hogy jövő szeptembertől minden gyermeket fogadni tudnak majd azokban az óv odákban, hiszen jó részük már most is túlterhelt. (16.30) Az óvodába járó gyermekek aránya a háromévesek között 75 százalék, a négyévesek között 93 százalék, az ötévesek között 95 százalék feletti. A részvételi arány növelése és a túlterheltség csökkenése mellett csakis jelentősebb, a fizikai infrastruktúrát és a pedagógusi állományt egyaránt érintő bővítés mellett mehetne végbe. Nem látni tehát a garanciáit annak, hogy jövő szeptembertől bevezethető ez a döntés. A kérdésem az: mikor látunk végre tisztán óv odaügyben? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérem, hogy ne a még meg nem valósult ígéretről beszéljenek, hanem arról, hogy milyen ütemezéssel és mikor fogja tudni (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) a kormány mi nd a fizikai, mind a személyi feltételeket biztosítani. Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Kös zönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön néha összefüggés nélküli dolgokat tett egymás után, néha rosszindulattal, ezért érdemes az elejétől elindulnunk. A kormány azért vezette be jövő évtől kezdve a hároméves kortól tartandó óvodáztatási kötelezettséget, mert úgy gondoljuk, hogy a gyermekeknek, főleg a hátrányosabb helyzetben levő, leszakadó gyermekek iskoláztatási hátrányát hathét éves korban úgy tudjuk kiküszöbölni, ha már korábban a képességeit az óvodai körülmén yek között egyenlően tudjuk fejleszteni, mint a jobb képességű fiatalokét. Éppen ezért az esélyteremtést szolgálja, hogy hároméves kortól óvodáztatjuk ezeket a gyermekeket, főleg azokat, akik nehéz körülmények között élnek. Ehhez szükség van arra, hogy az óvodai férőhelyeket ott bővítsük, ahol sok gyermek van, hiszen most több óvodai férőhely van, mint ahány óvodáskorú lesz szeptember 1jétől, csak nem azokon a helyeken van. Amit ön mondott, hogy 4 ezer új óvodai férőhelyet adunk át idén, az pontosan ezt a célt szolgálja. Mint ahogy az előző ciklusban is, ahogy ön is mondta, 23 millió forintból több mint száz helyszínen megvalósult már több mint 5 ezer óvodai férőhelybővítés, és további 7 ezer indult el, és vagy a tervezési, vagy az építési fázisba került. Ö n említette, hogy milyen viszonyban van ez a családi pótlékkal. Tisztelt képviselő úr, ha kötelező az óvodáztatás, és nyilván a gyermek érdekét szolgálja, hogy óvodába járjon - bár néhány esetben, ha a gyermek érdekét az szolgálja, akkor természetesen kaph at felmentést ez alól, mint ahogy adott esetben az iskolában is lehet valaki magántanuló , ha valaki a saját gyermekére annyira nem figyel oda, hogy nem ellenőrzi, nem indítja útba vagy nem viszi el a gyerekét az óvodába, mint ahogy később nem viszi el az iskolába, és ezzel a gyermek érdekeit veszélyezteti, akkor az államnak igenis minden lehetőséget meg kell ragadnia arra, hogy azt a szülőt ösztönözze a szülői feladatának ellátására, és vigye el óvodába a gyerekét. Ezért gondoljuk azt, hogy ahogy iskolázt atási támogatássá tettük a családi pótlékot az iskoláskorúak esetében, úgy itt is a kötelező óvodáztatás mellett feltételként szabjuk ezt a családi pótlékhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , a gyermek érdekére figyelemmel. Ezért hozzuk létre (Az elnök ismét csenget.) ezt a számtalan óvodai férőhelyet is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
