Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
1339 Iskolai tanulmányait korán abbahagyta, artista szere tett volna lenni, ám majdnem végzetes esése a trapézról megakadályozta ebben. Egy Üllői úti kiskocsmában ismerte meg Bilicsi Tivadart, az ő tanácsára csapott fel színésznek. Kilenc évet töltött a városligeti Műszínkörben, állandó nélkülözések közepette, hi szen a világháborút elvesztett, Trianonban megcsonkított és a kommunista rémuralom során kivéreztetett magyar társadalomnak nem volt pénze kultúrára, szórakozásra. Paradox módon mégis a világháborús vereség indítja el Seresst a világhírnév útján, Magyarors zág számára ugyanis tilos volt a hanglemezgyártás, a rádió még a kevesek kiváltsága, így a húszas években egyre szélesebb tömegek hallgatnak estéről estére élőzenét eldugott kis mulatókban. A városligeti Műszínkörben komponálgató, saját szerzeményeit zongo rázgató Seress 1925ben fut be Még egy éjszaka… című dalával, amelyet cseléd, cipőpucoló és kocsis egyaránt dalolt akkoriban Pesten. Innentől a VII. kerületben a Dohány utcai Kulacs vendéglőben játszik, és önszántából soha többé nem is hagyja el azt a körn yéket. 1923 és 1933 között sorra születnek az olyan slágerek, mint a Gyere, Bodri kutyám…, a Csillogó hópehely vagy a Szeressük egymást, gyerekek. Gazdag katonatiszttől szereti el feleségét, a nála két fejjel magasabb, Pest legszebb asszonyának tartott Hel énkét, ám dalai mégis szomorúságot, csalódottságot, világfájdalmat tükröznek, ám ezek teszik népszerűvé a kor közönsége számára. 1935ben Jávor László, a 8 Órai Újság című bűnügyi lap akkor már hírnevet szerzett publicistája keresi fel egy dalszöveggel, am elynek megzenésítésével születik meg a Szomorú vasárnap. Máig tartja magát az akkori korabeli népszerű pletyka, miszerint a remek rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező Jávor intézte úgy, hogy a dal egyegy példányát találják meg két akkori öngyilkos kezében is, amely sejtelmesség keltette hírverés kétségtelenül is segített a mű gyors elterjedésében. Az öngyilkosok himnuszaként ismertté vált és sokak szemében rettegetté vált melódia ezt követően gyorsan hódított, szerzőjét hamarosan Kínától Amerikáig mindenho l ismerték. Seress mégis megmaradt ugyanaz a füstös kis budapesti kocsmában zenélgető muzsikus, aki este hattól hajnalig felejthetetlen hangulatot tudott varázsolni, mindössze jobb keze két ujjának játékával, merthogy zongorázni soha nem tanult meg igazán, karcos, rekedtes hangjával, mert állandóan cigarettázott, és azokkal a dalokkal, amelyeket elfütyülve szerzett, merthogy kottát nem ismert, mások kottázták le dallamait. Hiába van palotád Budán, Engem még nem szeretett senki, Csendes ember lettem, Én úgy szeretek részeg lenni című dalai átszőtték és betöltötték a harmincasnegyvenes évek pesti éjszakáit. Amikor munkaszolgálatra vitték, akkor egy német tiszt, aki maga is hallotta egyszer Pesten játszani, és felismerte őt, mentette meg életét. Amikor pedig a kommunisták a Horthykor kiszolgálásának vádjával indexre tették szerzeményeit, a személyes dalai iránt rajongó és jó pártbeli kapcsolatokkal rendelkező Gobbi Hilda érte el rehabilitációját. (1.00) Amerikában mesés vagyon, 370 ezer dollár várta, hisz 28 n yelvre lefordított, tízmilliós nagyságrendben elkelt Szomorú vasárnapját olyan világhírű előadók tűzték műsorukra, mint Ray Charles, Josephine Baker, Louis Armstrong vagy éppen Frank Sinatra. Ő azonban a világért sem mozdult volna ki Erzsébetvárosból. A 60as évektől, amikor már a Kispipában játszott, egyre kevesebben jártak hozzá, a nép a televízió előtt ült vagy rock ’n’ rollt hallgatott, zenéjére már nem volt igény. „Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után.” - emlékezett vissza a már depresszióba esett zenészre Presser Gábor.
