Országgyűlési Napló - 2014. évi őszi ülésszak
2014. november 3. hétfő (23. szám) - A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényjavaslat általános vitája - L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára:
1333 eredményeképpen gumiipari szakmunkásképzés indult Dunaújvárosban, gumiiparimérnökképzés indult a dunaújvárosi főiskolán, és a szakemberképzésen túl olyan önálló kutatási programok is beind ultak, amelyek a magyar gumiipart szolgálják. De mondhatnám a győri Audi K+F központját, amelyet egyébként a kormánnyal való megállapodás eredményeképpen alapított az Audi, de mondhatnám a kecskeméti Mercedesgyárat, vagy a stratégiai megállapodások közül kiemelhetem az Egis Gyógyszergyárat vagy a Richter Gedeon Gyógyszergyárat. 2012ben, amikor a stratégiai megállapodást kötötte a kormány a Richter Gyógyszergyárral, akkor Bogsch Erik vezérigazgató bejelentette, hogy a megállapodásban vállalta a Richter Gyó gyszergyár, hogy az árbevételének legalább 8 százalékát kutatásfejlesztésre és innovációs célokra fogja fordítani, és azt is vállalta egyébként a Richter, hogy a különféle gyáregységeiben, illetve azon egységeiben, amelyekben innovációs célokkal és kutatá sfejlesztéssel foglalkoznak, 800 főt fognak foglalkoztatni. Szerintem ez önmagáért beszél. De ha megnézzük azt, tisztelt képviselő úr, hogy a kutatásfejlesztés ráfordítása a GDPhez viszonyítva hogyan néz ki ma Magyarországon - mert azt is kifogásolta, é s mondta, hogy mi lenne az optimális , szerintem azt nézzük meg, hogy honnan indultunk. 1998ban, amikor az első Orbánkormány átvette a kormányzást a szocialistáktól, azóta nő folyamatosan a kutatásfejlesztés. Jelenleg, 2012ben már meghaladta az 1,2 sz ázalékot. Tessék ezt összehasonlítani azzal, hogy a rendszerváltáskor szépen ment lefelé, 1991ben még 1 százalék volt, 1995re már a GDPhez viszonyítva 0,6 százalékra csökkent a K+Fre fordított forrás a GDPhez viszonyítva, és innen kellett fölállni, fö lkapaszkodni és 1998tól fölfelé indulni. Az elmúlt négy évben, a második Orbánkormány kormányzása idején ez az összeg folyamatosan nőtt, tehát ennek köszönhető az, hogy most 1,2 százalék fölött tartunk már. Mi is örülnénk annak, ha ez 2,5 százalék lenne, valami ilyen arányt mondott a képviselő úr, de jelen pillanatban nem tartunk itt, és a magyar gazdaság terhelhető képességére is tekintettel kell lenni. Én abban, hogy létrehozunk egy ilyen hivatalt, azt a lehetőséget látom, hogy lesz értelme egyébként ez eket az arányokat növelni, és lehet majd értelmesen fölhasználni a forrásokat. Szabó Szabolcs képviselőtársam figyelmébe ajánlom az értelmező rendelkezéseket, mert jó pár olyan fogalomra kérdezett rá, amiket szerintem eléggé pontosan, sőt úgy fogalmazok, h ogy nem eléggé pontosan, hanem pontosan definiál az értelmező rendelkezések része a jogszabálytervezetnek. Az OTKA költségvetésére reagáltam. A szakszerűséget említette az egyik leghangsúlyosabb kritikaként, illetve a szakszerűség hiányát, hogy meglesze v ajon ebben a döntéshozatali eljárásban a szakszerűség. Én a jogszabálytervezetben erre kellő garanciákat látok. Szilágyi képviselőtársam, miközben részletes vitát varázsolt itt az általános vitából, és ismertette az összes módosító indítványt, nem éppen há zszabályszerűen, de örültünk neki, hogy legalább végighallgathattuk ezeket a remek módosító indítványokat; fölolvasta azt a módosító indítványt is, amely az elnök kinevezésének a feltételeit akarja valamilyen módon pontosítani. Én nem igazodom ki önökön. L egutóbb itt egy olyan vitában vettem részt, ahol azt kérték rajtunk számon, hogy mi miért írunk elnökjelöltekre mindenféle előzetes jelzőket és kategóriákat. (Szávay István: Mert konkrétan ráhúztátok valakire!) Képviselő úr, hadd mondjam végig! De ha már k özbekiabált, azt állította itt képviselőtársam közbekiabálással, hogy konkrétan valakire ráírtuk. Ha ilyen pontosan megfogalmaztuk volna a feltételeket, mint ahogy ezt a módosító indítványából felolvasta, akkor még azt mondták volna a vitá ban, hogy mi esetlegesen Pálinkás Istvánra írtuk a törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat még azt is lehetővé teszi, hogy akár ön is… Pálinkás Józsefre, már félrebeszélek én is. (Derültség. - A páholyban helyet foglaló dr. Pálinkás József felé fordulva:) Elnézést kérek, elnök úr, ne haragudj! (Derültség.) Pálinkás István egy kiváló költő barátom, úgyhogy ezt már tudjuk be annak, hogy éjjel fél 1 múlt 5 perccel!
